Az Egyesült Államok terrorizmus elleni hadjárata a véleményformálást tekintve sikeresnek mondható: kevesen gondolhatják, hogy a szomáliai lakosság nagy része a mai napig félnomád körülmények között oázisról oázisra vándorol. A helyzet sokkal bonyolultabb, mint azt a robbantások és a dzsihádisták titkos kiképzőközpontjai által okozott félelem mutatja. Az al-Káidával szoros kapcsolatot ápoló al Shabab félkatonai szervezet fővárosból való kivonulása az átmeneti kormány hatalmát gyengítette, tovább növelve az ország politikai instabilitását.
A szomáli társadalom számára azonban nem a milíciák jelentik a legnagyobb problémát. Az időjárástól való kiszolgáltatottság, az aszályok és a megélhetést biztosító állatállomány pusztulása még a politikai instabilitásnál is súlyosabb kihívásokat jelent. A nomád életmód egyetlen stabil pontját a családi és a törzsi kötelékek jelentik. Ez az Afrikában is ritka társadalmi szerkezet a politikai döntéshozatal szélsőségesen decentralizált rendszerét tartja életben. A kisközösségben élő, patrimoniális alapon szerveződő családokban az öregek közösségileg hozzák a döntéseket, a vezetők szerepe a többi törzzsel való kapcsolattartásra korlátozódik. Mindez a nomád életmódhoz tökéletesen illeszkedő, viszonylag rugalmas politikai rendszert eredményez, de megnehezíti az érdekérvényesítést a fegyveres erőkkel rendelkező központi hatalommal szemben.
Az al Shabab által az átmeneti szövetségi kormány (Transitional Federal Government – TFG) számára biztosított fegyveres erők amellett, hogy állandó fenyegetettséget jelentenek a lakosság nagyobbik részét kitevő iszlám misztikában hívő csoportok számára, eddig garantálni tudták az államiságot fenntartó erőszak monopóliumot. Ugyanakkor a vallási ellentétek miatt az al Shabab fegyveresei gyakorlatilag árunak tekintik a szomáliai lakosság nagy részét. Az idei évben kitört éhínség során az al Shabab a külföldi élelmiszer segélyek és humanitárius intervenciók blokádjával igyekezett fenntartani saját hatalmát az őslakosok felett. A hasonló akciók rámutattak arra, hogy a TFG nem képes megvédeni saját állampolgárait.
A nemzetközi szervezetek által is elismert TFG nem rendelkezik az állampolgárok által biztosított mandátummal. Valójában az 1990-es rendszerváltás óta Szomáliában nincsen működő kormányzat. Az éhínséggel és az időjárási viszontagságokkal küzdő lakosság állami gondoskodás hiányában kénytelen esetenként több száz kilométert vándorolni a megélhetésért. A szomszédos Kenya és a hivatalosan is független országnak kikiáltott Szomáliföld menekülttáboraiban megbecsülhetetlen számú szomáli tartózkodik, az ország lakossága rohamosan csökken. Az al Shabib fegyveresei és a TFG diszfunkcionalitása miatt a nemzetközi humanitárius szervezetek lehetőségei is korlátozottak.
Az Egyesült Államok terrorizmus ellenes hadjárata nagymértékben befolyásolta a jelenlegi helyzet kialakulását. Amikor 2006-ban a TFG hatalomra került, Amerika legfontosabb célkitűzése a fundamentalista csoportosulások hatalmi terjeszkedésének megállítása volt. A TFG támogatásával azonban egy olyan korrupt csoport hatalomra kerülését segítették, amely a társadalmi igényeket és szükségleteket nem vette figyelembe. Az al Shabib társadalmi megítélése ugyan a szélsőséges vallási megnyilvánulások és merényletek miatt folyamatosan csökken, de ezt nem a TFG, vagy az amerikai segítség eredményezte. Az Egyesült Államok által kiképzett és felszerelt kilencezer fős nemzeti hadsereg kilencven százaléka dezertált, a felszerelést és a fegyvereket saját katonai szervezet, vagy biztonsági szolgálat megalapításához használva. A külső hatalmak által támogatott államépítés kudarca mára nyilvánvalóvá vált, a fegyveres csoportok megerősödéséhez és humanitárius katasztrófához vezetett.
Az ország számára megoldást jelenthet a szomszédos Szomáliföldön működő hatalmi berendezkedés. A kétkamarás parlamentben ugyanis helyet kaptak a tradicionális hatalmat gyakorló törzsi vezetők. Az európaitól eltérő, hibrid választási rendszer lehetővé teszi a helyi politikai realitások figyelembevételét és nagyobb rugalmasságot biztosít a lakosság igényeinek kielégítéséhez. Szomáliában ugyanakkor a jelenlegi helyzetben szinte lehetetlennek tűnik egy ehhez hasonló rendszer kialakítása. Túl nagy átalakításokat igényelne és a szomáli elit fensőbbségtudata miatt nem valószínű, hogy Szomáliföld példáját követnék.
A változtatásra azonban szükség van. A TFG nemzetközi támogatottsága még soha nem volt ilyen alacsonyan. Hét éves regnálása alatt nem sikerült teljesítenie egyetlen célját sem. Még mindig nem készült el Szomália alkotmánya és még mindig nem tartottak önkormányzati választásokat, melynek kitűzött időpontját 2008 óta halogatják. A helyközi választások megtartása lett a 2011-es év legfontosabb célkitűzése. A nemzetközi szervezetek a helyközi választások napirenden tartásával és annak elsőbbségével igyekeznek időt nyerni a TFG számára az alkotmány kidolgozásához, hiszen így lehetőség nyílik a parlamenti választások időpontjának kitolására is.