A szeptember kilencedikére meghirdetett „korrekciós forradalom”, amely az LKT-val szembenálló tüntetőkkel ellen folytatott bírósági eljárás kapcsán, továbbá egy új választójogi törvény kidolgozása érdekében hívta az egyiptomiakat az utcákra, Izrael kairói nagykövetségének elfoglalásába torkollott. Az egyiptomi tüntetések sorában ez volt az első megmozdulás, melyet a hazai és a nemzetközi média egyaránt rosszallóan fogadott. Emellett először fordult elő az is, hogy az egyiptomi közvélemény szemében is csökkent a tüntetők iránti szimpátia, mely alááshatja a rendszerváltás iránti társadalmi elköteleződést is.
Holott a diktátor megbuktatásának igénye az egyiptomi társadalom példaértékű szerveződését eredményezte – emlékezhetünk az Április 6. Ifjúsági Mozgalom tömegeket volt képes mozgósítani a diktatúra megbuktatása érdekében. A rendszerváltással kapcsolatos elköteleződést és a demokratikus gyakorlatok megszilárdulását azonban a korábbi elnök elmozdítása önmagában nem garantálja. A választások mihamarabbi megrendezése mellett szóló egyik legfőbb érv, hogy a demokratikus értékeket képviselő politikai pártok ellenőrzésük alá vonhassák az ország törvényhozását. Az izraeli nagykövetség elleni támadás ugyanis még a háborús konfliktus veszélyét is felvetette, melynek kockázatát egy megfelelő módon működő törvényhozás csökkenteni tudná.
Erre szükség is „mutatkozik”, hiszen az LKT vezette politikai folyamat ellenforradalomként hat, mely folyamat az iszlamisták és Mubarak korábbi pártjának, a Nemzeti Demokrata Pártnak (NPD) a pozícióit erősíti. Eközben a tüntetéseket szervező aktivisták ez eddig nem voltak képesek megfelelő alternatívát felmutatni: követeléseik ellentmondásosak, nem foglalkoznak az egyház és az állam kapcsolatával, és elsősorban az NPD kiszorítását, továbbá az elnök és családja megbüntetését tűzik zászlajukra. Miközben a választások mihamarabbi kiírását szorgalmazzák, továbbá egy minden részletében új választójogi törvény kidolgozását is követelik, addig saját javaslataikat nem részletezik. A politikai tapasztalatlanságból eredő kudarc elkerülése érdekében és a Muszlim Testvériség megerősödése miatt a választások bojkottjára szólítják fel az egyiptomiakat. Ez a követelés azonban bármennyire is a demokratikus jogállam feltételeinek megteremtését szolgálja, megerősítheti a katonai kormányzat hatalmát. Az elhúzódó tüntetések helyett az aktivistáknak minél hamarabb konkrét javaslatokkal kellene előállniuk a választójogi törvényre vonatkozólag. A február született bejegyzésben már felhívtuk a figyelmet arra, hogy az Április 6. Ifjúsági Mozgalom és a demokratikus átmenet sikeressége jelentős mértékben függ attól, hogy az aktivisták milyen mértékben lesznek hatással az egyiptomi nép demokráciatudatára. Ennek kapcsán már most borítékolhatóak a forradalom utáni első választások kudarcai. A legfőbb kérdésnek tehát ma sokkal inkább az mutatkozik, hogy az azt követő – második – választásokig milyen alternatívákat tudnak majd az aktivisták felmutatni. Amennyiben nem sikerül kormányzóképesség erőként megjelenniük, úgy a várható politikai instabilitásért ők is könnyen a „demokráciát” okolhatják majd.
A közvélemény-kutatások szerint Egyiptomban jelenleg a legerősebb és legszervezettebb politikai erő a Muszlim Testvériség. A júniusban hivatalosan is bejegyzett Szabadság és Igazság Pártja ugyan deklaráltan koalíciós kormányzásban gondolkozik, de az egyház és állam viszonya körül kialakult viták miatt a tárgyalások megfeneklettek. Az alkotmányozási folyamat elhúzódását is az iszlám kérdése okozza. A Forradalmi Ifjúsági Koalícióból kialakuló liberális demokrata értékeket valló párt (Szabad Egyiptomiak) szeretné elkerülni, hogy a kormány ideológiai alapon szerveződjön. Nincs garancia arra, hogy a Muszlim Testvériség a demokratikus gyakorlatokat erősítené.
A Mubarak rezsimje alatt megszokott választási csalások hagyománya rányomja a bélyegét a jelenlegi folyamatokra is. Demokratikus hagyományok nélkül ugyanis nehéz elkerülni a klientalizmust és a hatalom által elérhetővé váló gazdasági előnyszerzést célzó választási kampányt. Különösen egy lesújtó gazdasági helyzetben lévő országban, ahol ráadásul l a közvélekedés szerint a gazdasági kilátások rosszabbak, mint a megelőző évben. Egy ilyen helyzetben könnyű politikai előnyt kovácsolni a személyes ajándékok, a kormányzati állások és megrendelések ígéretével. A Muszlim Testvériség emellett kiterjedt szociális ellátó hálózatot működtet, amely iskolák és kórházak fenntartásával igyekszik szavazatokat szerezni.
A legtöbb elemzőt az foglalkoztatja, hogy vajon a demokratikus eszméknek sikerül-e felülkerekedniük a vallási fundamentalizmuson. Ez a szempont azonban jellemzően abból a nyugati szemléletből merít erőt, mely szerint a Közel-Kelet stabilitását csak világi kormányzat biztosíthatja. Ma még nehéz megmondani, hogy az LKT meghosszabbított kormányzása, vagy a Muszlim Testvériség hatalomra kerülése segíti-e jobban a Forradalmi Ifjúsági Koalíció programjának kidolgozását és szervezeti megerősödését.
http://www.ideaintezet.hu/hu/node/103