Afriport:
Különös, hogy egy emberrablás kellett ahhoz, hogy a magyar közvélemény felfigyeljen Afrikára, Szudánra. A kiszabadulása, hazatérése óta kézről-kézre adják az újságírók, hogy bírja a terhelést?
Papp István:
Tévedésből raboltak el, ennek semmi köze nincs a magyar mivoltomhoz. Igazából amerikait akartak és nagyon sokáig amerikainak is voltam elkönyvelve. Ami pedig a kérdés második részét illeti: egyetlen riportot sem utasítottam vissza, hajnalban kelek, és igyekszem mindenkihez eljutni. Amikor Sebestyén Balázzsal beszélgettem, már az elején megmondtam neki, hogy szeretnék az ifjúsághoz szólni, elmondani, hogy akarattal, kitartással sok mindent lehet elérni, akár a fogságból is ki lehet szabadulni. Feladatomnak tekintem azt is, hogy népszerűsítsem a békefenntartást, hiszen másképp nem fognak tudni róla az emberek. Most itt van egy lehetőség, amit nekem, Afrika szerelmesének meg kell ragadnom.
Afriport:
A fogságban töltött három hónapban azon tűnődött, hogy milyen jó alkalom lesz ez Afrika népszerűsítésére?
Papp István:
Nem gondoltam erre, de végül is a történetem happy end-del zárult. És ha már ekkora volt az érdeklődés Magyarországon, akkor ez a legkevesebb, amit megtehetek. De az elhatározásomban az is szerepet játszott, hogy fogságom idején magyar szó csendült fel az ENSZ kríziskezelő központjában: „Itt vagyunk! Tarts ki!” Aztán 2 – 3 hét múlva már ismerős hangot is hallottam, olyan emberét, akivel korábban együtt dolgoztam. Marha jól esett, hogy a Magyar Köztársaság odafigyel egy emberre! Igen, ez nagyon jó volt. Amikor hazajöttem, sokan mondták, és én is megéreztem, hogy valami szokatlan dolog történt Magyarországon. Nem politizálták át ezt a témát, összefogott az ország, volt egy esemény, az én elrablásom, ami összekovácsolta az embereket. És ezt szeretném megköszönni ezekben az interjúkban. Köszönöm az Önök Egyesületének, az itt dolgozó, Afrikával foglalkozó szakembereknek….
Afriport:
Akkor, ha megengedi, „afrikázzunk” egy kicsit. A hírek szerint eredményes lesz a Dél-Szudán elszakadásáról rendezett népszavazás, az eredmény aligha kétséges. Nem úgy, mint az önállóvá váló Dél-Szudán jövője…
Papp István:
Hallottam én olyan hangokat odakint, hogy ez lesz a harmadik világháború. Ez persze erős túlzás, ne úgy képzeljük el, hogy nagyhatalmi konfliktus robban ki, de tudomásul kell venni, hogy sok ország érdekei ütköznek a térségben. Északnak és délnek is megvannak a maga támogatói. A nemzetközi közösség irdatlan mennyiségű pénzzel, ugrása készen várja az eredményt, hogy megindítsa a fejlesztéseket Dél-Szudánban,és bebizonyítsa a világnak, hogy az újonnan létrejövő ország életképes lesz. Észak, Bashír elnök elfogadja az eredményt, de kétségtelen, hogy az elszakadás komoly presztízsveszteség lesz a számára. A reguláris hadsereg nem fog beavatkozni. De elég sok katonai és félkatonai szervezet van, amelyek valamilyen formában, akár nyílt konfliktus szításával is veszélyeztethetik a délieket. Az engem elrabló fegyveresek parancsnoka is azt mondta, hogy ő ugyan nem szereti Bashír elnököt, azt viszont szeretné, ha az ország egyben maradna, és akár ha arra lesz szükség, harcolni fog az egységes Szudán megőrzéséért. Elég sok embere van, képe lehet gondot okozni. Tapasztalataim szerint sokan gondolkoznak így, főként azok, akik nehezen élik meg és nem is tudják elfogadni, hogy a kontinens legnagyobb állama hirtelen egy közepes nagyságú állammá válik.
Afriport:
Ezek szerint a konfliktus elkerülhetetlennek látszik, a déli országrész függetlenségéhez vezető út tele van rejtett aknákkal?
Papp István:
A konfliktus bele van kódolva a rendszerbe Plusz ott van olajkincs, amelynek megosztásról még komoly viták lesznek. A bíróság Délnek nagyobb szeletet adott a területekből, mint Északnak, és a két országrész között óriási a fejlettségbeli különbség, Észak javára.Délen irdatlan pénzmennyiség kell. És ne feledjük, a nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy könnyebb egyesíteni két országot, mint szétválasztani. Rengeteg szál közi össze a két országot gazdaságilag, etnikailag, amit nehéz kibogozni.
Bármi előfordulhat, fegyveres harc is kirobbanhat. Délnek erre fel kell készülnie,a harci tapasztalatuk megvan, de fegyverekre, lőszerre, légierőre is szüksége lesz. Szerintem mindent meg fognak kapni, még többet is, mint ami szükséges. Az olajmezőket ki kell termelni, így az olajcégek már ugrásra állnak.
Afriport:
És mi lesz a civilekkel, a már most nyomorgó tömegekkel, őket mintha „kifelejtették” volna a számításból?
Papp István:
Valami olyasmi lesz, mint Nigériában, az olajmezők elnyomják a humanitárius érdekeket. Darfúrban például már sokan azt mondják, nehogy itt is találjanak olajat, mert az csak árt a térségnek..
Afriport:
Mikor fog visszamenni?
Papp István:
Amint lehetséges. Már bejelentettem, hogy szeretnék visszamenni. Amit elkezdtem, szeretném befejezni. Leszerelési és lefegyverzési integrációs programban veszek részt. Lehet, hogy nem engednek vissza, az elrablóim még szabadlábon vannak, ami biztonsági kockázatot jelent. De azt is megmondták, hogy szükség van még rám. Az ENSZ anyaszervezetéhez tartozom így mindenféleképpen fognak nekem munkát adni. Lehet hogy pont Dél-Szudánban, mert az egy problémás terep lesz.