A tizenegy nőnek állítólag Párizsban ígértek munkát az emberkereskedők, de végül kínai tulajdonú kinshasai karaoke bárokban kötöttek ki, ahol prostitúcióra kényszerítették őket. A kongói és kínai rendőrség közös nyomozást indított a hálózat felszámolására, a nők kiszabadítására. A hölgyeket megtalálták, de a szexrabszolgák felszabadításának terve csődöt mondott. A nők ugyanis úgy döntöttek: maradnak. Örömlányként ugyanis sokkal jobban keresnek, mint munkásként, valahol Kínában. Afrikai hírportálok úgy tudják, hogy a vendégek átlagosan száz dollárt fizetnek a nők szexuális szolgáltatásaiért. Az összeg felét a futtatók kapják, a másik fele a prostituáltak zsebébe vándorol.
Az emberkereskedők főként Kína gazdaságilag elmaradottabb tartományaiból visznek ki nőket Afrikába. Körülbelül 5-6 ezer kínai él a kongói fővárosban, legtöbbjük kereskedő vagy üzletember.