A megállapodást a norvég kormányzat kezdeményezésére és segítségével sikerült létrehozni.
Erik Solheim norvég környezetvédelmi és fejlesztési miniszter szerint „ezzel garantálni lehet, hogy a folyamatban résztvevő országok a saját tengeri területükön ellenőrzésük alatt tarthatják az ásványkincseik kitermelését, ezzel enyhítve a szegénységet”.
A határok kitűzése azért elemi érdek, mert az meghatározza, hogy ki rendelkezhet az ásványkincsekkel. A kölcsönös elismerés pedig csökkentheti az országok közötti konfliktusok kockázatát. A hatalmas tengeri területekkel rendelkező Zöld-foki Köztársaság külügyminisztere kifejezetten dicsérte a megállapodást, amelyet egy olyan ügyben kötöttek, ami más körülmények között kapzsiságot szül. A határok kijelöléséről szóló megállapodást a Zöld-foki Köztársaság, Gambia, Guinea, Bissau-Guinea, Mauritánai és Szenegál írta alá.
(Visited 1 times, 1 visits today)