Az afrikai Himba törzsben élők például azon, hogyan lakhatnak a japánok olyan kicsike szobákban, és milyen vicces, hogy az amerikai anyuka egyszer csak tejszívó pumpát rak mind a két mellére. Az amerikai szülők meg azon hökkentek meg, hogy az afrikai kislány megnyalja a kutya nyelvét. Vagy hogy a mongol kisfiú ágyára mongol kakas repül, és ott sétál peckesen a csecsemő arcánál. A japán szülők is erősen csodálkoztak, hogy a mongol kisfiút mint egy kiskutyát, odakötözik az ágyhoz. A csuklójánál. A mongol szülők meg a japán kislányt sajnálták: szegény, milyen sok időt tölt egy szobában bezárva. Szokások és normák, a háromgyerekes Balmés-t ez érdekli, azt vizsgálja, a világban hol, mi számít elfogadottnak, normálisnak, jónak vagy nem normálisnak és rossznak.
A namíbiai kislány meg a kutya nyelve
A namíbiai kislány családja az afrikai Himba törzsbe tartozik és Namíbia észak-nyugati részén tehén-, és kecsketenyésztésből él. Hidere, az apa folyton vándorol. Azért, hogy vizet találjon az állatoknak. A felnőttek és a gyerekek félmeztelenek, alul ágyékkötőt viselnek. A családnak tíz gyermeke van, a legidősebb huszonhat éves. Az anya szép testű és nagyon fiatalnak tűnik. Van, hogy egyszerre két gyermekét is szoptatja. Amikor Thomas Balmés először találkozott vele, nyolc hónapos terhes volt. Az anyának, Tarereruának az a vágya, hogy a városban éljenek, egy szép házban, ahol a Himba tradíciókat is megtarthatnák. A családból iskolába csak egy gyermek jár, és Tarererua szeretné, ha még ketten tanulhatnának. A család azért egyezett bele a filmforgatásba, mert Tarererua eddig még egyetlen terhessége idején sem volt kórházban: “Nagyon szegények vagyunk, és másként soha nem jutottam volna el egy orvoshoz.
Érdekes élmény volt, hogy lefilmezték az életünket, és velünk együtt más nőket is különböző országokban. A többi baba másként fejlődik. Szerintem azért, mert jobb körülmények között élnek, az anyjuk jól táplálja őket. Az egészséges ételnek köszönhetően egészségesek, de meglepett, hogy nem figyelnek rájuk, hogy a gyerekeiket egyedül hagyják. Kicsit féltem, hogy az amerikai kislánynak baja esik, amikor a parkban kiesett egy babakocsiból. A legboldogabbnak a kis mongol fiú tűnt, még ha csak a vécépapír gurigával játszik is. Nagyon meglepődtem, amikor az amerikai anyuka rátett a mellére egy pumpát, hogy tejet fejjen. Itt mi várunk a tejre, hogy a saját idejében meginduljon, ami akár két napba is beletelhet. Közben kecsketejet adunk a babának.”
Hattie, az amerikai kislány
Az amerikai család San Francisco közelében él. Az anya, Susie Wise, a Stanford University (California) professzora, az apa, Frazer Bradshaw operatőr. Egyetlen lányuk van, Hattie. Az apa szerint a kórházi jelenetek kiábrándítóak és nehéz volt végignézni. “Rossz tapasztalatokat szereztünk Hattie születésekor. Volt némi probléma a légzésével, és az orvosoknak ki kellett tisztítaniuk a tüdejéből a folyadékot. A kórházban rengeteg orvos és monitor volt, és néhány nagyon rossz állapotban levő koraszülött. Szerencsére Hattie nem volt veszélyben.” Namíbiában a gyerekek, mondta Susie Wise, egészen más kultúrában nőnek fel. Ponijaonak, a kislánynak ugyanolyan nyaklánca van, mint az anyjának, és az első ruha, amit visel, egy ágyékkötő. A namíbiai gyerekek sokkal szabadabban nőnek fel. Az Egyesült Államokban, ha meglátod, hogy a parkban egy gyerek megnyalja egy kutya nyelvét, tucatnyi szülő kiáltaná, hagyja abba. Namíbiában meg csak ezért senki nem pánikol. Minden olyan egyszerű. Érdekes volt, ahogy az afrikai anya bekente a hasát a vörös porral, aztán fia fejbőrét is, miután egy késsel a haját levágta. A kecskés mongol jelenet is elképesztett: a hatalmas kecske odasétál a lavórban fürdőző babához, beleiszik a vízbe, a kisfiú meg egyáltalán nem bánja. Miközben a filmet néztem, arra is rájöttem, hogy Hattie-nek nem kell versengenie senki figyelméért. Egyedüli gyerek. Ez akkor merült fel bennem, amikor a mongol babát néztem a filmben. Sokan veszik körül, akik sok mindent megosztanak vele.
Japán kislány felhőkarcolóban
Amikor Mari, a japán kislány megszületett, a család egy kis tokiói apartmanban lakott, a Shinjuku negyedben, a város észak-keleti felében. A szülők, Seiko és Futimo a divatiparban dolgoznak. Az apartman egy felhőkarcolóban található, nagy a zsúfoltság, ha jelen van az anya, a kislány és a macska is, akkor nagyjából megtelik velük az ágy, az üvegfalon túl meg a város zakatol. Seiko, az anya úgy gondolja, sokban hasonlít az amerikai anyához, mindketten babás csoportfoglalkozásokon vesznek részt, összejárnak más kisgyerekes családokkal. Seiko szerint a namíbiai anya ennek az ellenkezője: “Egyedül gondozza a gyerekét, elég csendes, de érezni, hogy mennyire szereti őt. Zártabbnak, önmagába záródónak tűnik az a társadalom. De az biztos, hogy a családtagok között nagyon erős a kötődés.”
Mongol kisfiú a sztyeppén
A család Mongólia közepén, Bayanchandmaniban, a sztyeppén él. Két fiuk van, a kisebbik Bayarjargal. A család marhákat és birkákat tart, ebből élnek. Mandakhot, az anyát látjuk a kórházban, aztán megszületik Bayarjargal, és a kisfiút bebugyolálják egy takaróba, amit szalagokkal több helyen olyan erősen húznak meg, hogy a moziban a nézők felszisszennek. Aztán Mandakh, a fiatal anya, kezében Bayarjargallal megpróbál fölszállni Purev mögé, a motorra, és már indulnak is a sztyeppére, ahol a jurtájuk található. Purev, az apa, miután megnézte a Babák című filmet, a következőt mondta: “A japán és az amerikai baba nagyon fejlettnek tűnt. Ezekben az országokban csoportban nevelik a gyerekeket. A szülők énekelnek nekik, gyakran veszik fel őket. De a japán kislányt nagyon sajnáltam, amiért olyan sok időt tölt bezárva a lakásban. Pedig mennyi ember veszi körül! Szeretném, ha boldogan nőne fel. Aki számomra a legérdekesebb volt, az az afrikai kislány. A film nagyon tisztán mutatja be, hogyan neveljük a gyermekeinket. Mongóliában a sztyeppe szívében nőnek fel, kapcsolatban vannak a természettel, az életük békés. Szeretem nézni a szabadságot, amiben a családom él. A film után elgondolkodtunk, hogy változtatni szeretnénk. Fejleszteni az életkörülményeinken. A nyugati világhoz képest a tisztasági lehetőségek sehol sincsenek. Nagyon sok a dolgunk az állatokkal. Télen, hogy megakadályozzuk a babát abban, hogy megégesse magát a jurta közepén levő tűzhelynél, egy szalaggal odakötöttük az ágyhoz. Így megmaradt a mozgásszabadsága, de biztonságban is volt, ha egyedül maradt. A gyerekek így nőnek fel Mongóliában.” A negyedik évében járó mongol kisfiú szerint a Babák című film róla szól. Az égről és az ég hangjairól: “Nem mindig ismertem fel magam. Azt a részt szeretem, amikor megtanulok járni.”
A film előzetese:
A filmet megnézhetik a következő mozikban:
CINEMA CITY ARÉNA (1087 Budapest, Kerepesi út 9. , tel: 1-880-3880)
MŰVÉSZ (1066 Budapest, Teréz krt. 30. , tel: 1-459-5050)
PALACE MOM PARK (1123 Budapest, Alkotás út 53. , tel: 1-999-6161)
Forrás: Népszava, Port.hu