Az 1950-től 60-ig tartó afrikai függetlenedési hullám Anglia, Franciaország, Belgium, Spanyolország, Portugália és az I. világháborúig Németország 75 éves gyarmati uralmának vetett véget. Richard Dowdwen, az angol Királyi Afrika Társaság igazgatója szerint 1880 előtt az európai hatalmak csak néhány erőddel és helyi kereskedelmi képviselettel rendelkeztek, főleg a partok mentén. A betegségek és az utazási nehézségek miatt a kontinens belseje jórészt hozzáférhetetlen maradt az európaiak számára. „Aztán az újra egyesült Németország elkezdte feszítgetni a muszkliját” – magyarázta Dowden a CCN munkatársának. „Látta, hogy Anglia és Franciaország uralja a világot, és ebből ő sem akart kimaradni. Felfedezőivel egyre mélyebben kezdett behatolni a kontinensbe” – tette hozzá.
„A kis Belgium nagyot markolt”
Mikor Henry Morton Stanley, aki akkor már megmentette David Livingstone-t, újabb felfedező útra indult, Leopold belga király megkérte, hogy szerezzen területeket Belgium számára a Kongó folyó mentén. „Ezzel a kis Belgium nagyot markolt, ami felbőszítette Angliát és Franciaországot” – fejtette ki Dowden. „Anglia már gyarmatosította Indiát, és nem igazán akarta még Afrikát is, de úgy érezte, hogy ha mindenki ott van, neki is ott kell lennie” – tette hozzá.
„Civilizációt a vadembereknek”
1884-85-ben a Berlini Konferencia célja az volt, hogy Afrikát felosszák Anglia, Franciaország, Belgium, Spanyolország, Portugália és Németország között. „Azért nem akartak egymással harcolni, hogy az afrikaiak rá ne jöjjenek arra, hogy a fehér embert is meg lehet ölni” – magyarázta Dowden. „Ehelyett a térképen húzott vonalakkal jelölték ki a gyarmatok határait, ahol még nem is jártak, a meglévő királyságokra, földrajzi adottságokra és az ott lakókra való tekintet nélkül. „Azt hitték, hogy elhozzák a civilizációt a vadembereknek. Bevezették a kereszténységet, a kereskedelmet, az oktatást, az igazságszolgáltatást, a fosztogatást és a kényszermunkát” – sorolta Dowden.
Óriási katonai fölény – kevés ellenállás
Kezdtek rádöbbenni, hogy Afrikában rengeteg kiaknázásra váró természeti kincs van. Az európai hatalmak azzal igazolták meg tettüket, hogy „felszabadítják” az afrikaiakat az arab rabszolga-kereskedők elnyomása alól, akik azután is folytatták tevékenységüket, miután Európában, már megszűnt a rabszolgatartás. Az európaiak – részben az akkoriban kifejlesztett gépfegyvereknek köszönhető óriási katonai fölényük miatt – kevés ellenállással találkoztak Afrikában. Dowden elmondta, hogy a Szudánért vívott csata egyetlen napján 10 800 szudáni halt meg, szemben a 48 angol katonával.
Mindenki a saját szája íze szerint…
Az elkövetkező évtizedek során minden gyarmatosító hatalom a saját szája íze szerint uralkodott. Dr. Gareth Austin a Londoni Gazdasági Főiskola történésze rámutatott, hogy a gyarmatosítás célja a brit és francia adófizetők terheinek csökkentése volt, és sok esetben több adót szedtek be a gyarmatokról, mint amennyit azok költöttek.
„Az angol doktrína az volt, hogy minden gyarmatnak gazdaságilag önellátónak kell lennie, ezért a gyarmati kormányzat növekedését magasabb kormányzati bevételekből kell biztosítani” – írta dr. Gareth az „Afrika gazdasági fejlődése és a gyarmati örökségek” című cikkében. Hozzátette, hogy a Nyugat-Afrikai földművesek által termelt többletet visszatartották az angol kormány kötvényei számára, hogy segítse a brit gazdaság háború utáni talpra állását. Dowden elmondta, hogy Franciaország Afrika „elfranciásításában” hitt, és saját nyelvének és kultúrájának terjesztésébe fektetett be.
Afrikai vezetők gyarmati országaikat képviselték a francia kormányban. „Ez Angliában elképzelhetetlen lett volna, mivel ők nem akartak közös társaságba tartozni afrikaiakkal” – magyarázta Dowden. „Anglia a törzsek vezetői által közvetett hatalmat gyakorolt az afrikai emberek fölött. Kíméletlenül elfojtottak minden lázadást” –tette hozzá. Dr. Austin szerint a meglévő különbségek ellenére a gyarmati uralom gyakorlásának módjában több volt a hasonlóság, mint a különbözőség. Az I. világháború után Németország gyarmatai fel lettek osztva Anglia és Franciaország között, hogy a Nemzetek Ligája érdekei szerint gyakorolják hatalmukat.
A gyarmati rendszer vége
A gyarmati rendszer végét az jelentette, hogy India Angliától függetlenné vált. „Mivel India kivívta függetlenségét, Afrika is harcolni akart” – mondta Dowden. „Anglia teljesen tönkrement a II. világháború után, és már nem tudott gyarmataiba invesztálni, ezért jobbnak látta lemondani róluk, mint háborúzni Afrika-szerte a megtartásukért” – tette hozzá.
„A gyarmatosítás kezdetével ellentétben a függetlenedés néhány kivételtől eltekintve békésen valósult meg” – folytatta Dowden. „A maga módján Franciaország is függetlenséget biztosított gyarmatai számára, de még sok évig hátrahagyta csapatait, és helyi kormányzóit” – fejtette ki az Afrika-kutató. „Portugália megtagadta a függetlenséget gyarmataitól, és még hosszabb ideig megtartotta őket” – zárta mondandóját Dowden.
atv.hu / CNN