Sosem úszott ennyi NATO-, EU-missziós, orosz vagy kínai hadihajó, ilyen hatalmas tűzerő Afrika keleti partjai előtt, és talán sosem bizonyultak olyan tehetetlennek a kalózokkal szemben, mint az elmúlt napokban. S a mind hatékonyabbá, szemtelenebbé váló kalózok már nem “kispályások”, hiszen továbbra is több tízezer tonnás hajóóriásokat kerítenek a hatalmukba, pimasz közelségben a legmodernebb rakétafegyverekkel, helikopterekkel felszerelt hadihajókhoz. Az elmúlt napokban féltucatnyi kereskedelmi hajót raboltak el, és a haditengerészet egyik esetben sem tudta megakadályozni a kalózokat. A kalózkodás tisztességes mesterséggé nemesült a kormányzat, jog, szervezett gazdasági tevékenység híján a semmibe hulló szomáliai államban. Puntlandban, Afrika keleti csücskén (Afrika Szarván) a helyi hadurak bevételeiben egyre komolyabb szerepet játszanak a hajónként befolyó több millió dolláros váltságdíjak.
Gyarapszanak a kalózok is, a tehetősebbje a tengerparton, pár száz méterre bázisaiktól, villákban lakik, dőzsöl Afrika egyik legszegényebb vidékén. A kalózok a szomáli lányok álompartnerei. Bázisaik egyre inkább hasonlítanak a kalandregényekből ismert kalóztanyák ultramodern változatára. Fegyverraktárak, távközlési és hírszerző központok, a túszul ejtett hajók személyzetét élelemmel-vízzel ellátó vállalkozások sorakoznak a kívülről lepusztult raktárépületekben. Ahogy anyagilag egyre jobban megy nekik, úgy fejlesztik mind hatékonyabbá rendszerüket. Már Nyugat-Európában is vannak fizetett ügynökeik, akik leadják a drótot, hogy melyik hajó mit visz, mikor, melyik tengerszakaszon úszik.
"Anyahajó" rendszerben dolgoznak, egy speciálisan átalakított halászhajó 25-50 kilométerre megközelíti a kiszemelt áldozatot, onnan már két-három gyorsjáratú, a hadihajóknál jóval sebesebb csónakba ül a 6-10 fegyveres, és rajtaüt a mit sem sejtő teherhajón, és mire a hadihajók, helikoptereik odaérnének, már a kalózok el is foglalták célpontjukat.
A kalózok általában nem mészárolják le áldozataikat, nem ölik meg az aranytojást tojó tyúkot. Némelyek közülük jogaikat emlegetve önérzetesen védekeznek. Sztárügyvédeik a nyugati jogrendszer számos ellentmondásos elemének kibányászásával komoly eséllyel küzdenek felmentésükért. A NATO-államok, az EU "Atalanta" kalózirtó hadműveletében részt vevő olasz, spanyol, brit hadihajók igyekeznek kimaradni az összecsapásokból, hiszen egy foglyul ejtett kalózcsapat púp a hátukon. Ki nem adhatják Szomáliának, mert: 1. Nincs kinek, a kormány, mint olyan, nem létezik.
Sziad Barré
1991-ben megbukott diktatúrája volt az utolsó szervezett erő a széttagolt vidéken, amelynek lakói emberemlékezet óta rabszolga-kereskedelemből, halászatból, közvetítőkereskedelemből, a khat nevű kábítószer terjesztéséből éltek. A kalózkodás évszázadok óta dívik, de ilyen kifejlett, iparszerű formát, mint ahogy ma működik, még nem vett fel.
2. Tiltja a nemzetközi jog, mert Szomáliában elvileg halálra ítélnék, talán meg is kínoznák őket. Minthogy közelben-távolban alig van olyan állam, amely nyugati mércék szerint megütné a jogállamiság alsó szintjét, nincs is kinek kiadni. Így a hadihajók fedélzetükön kénytelenek lennének Franciaországba, Németországba, Olaszországba szállítani a kalózokat, akik jogi képviselőik útján rendszeresen kalózkodással, emberrablással vádolják a nyugati hatalmakat, amiért azok "elhurcolják" őket hazájukból. Az amerikaiak kínjukban már az egyik, elfogadható állammal, Kenyával állapodtak meg, hogy fogadja be, állítsa bíróság elé az elfogott kalózokat. Franciaország (az egyetlen állam, amely vette a bátorságot és helikopterekkel-kommandósokkal üldözött, részben megsemmisített, részben foglyul ejtett egy kalózbandát) is Canossát jár, nem tud mit kezdeni a jogaikkal egyre eredményesebben érvelő banditákkal.
Mi a megoldás? A hagyományos ágyúnaszád-diplomácia, a hatalmas tűzerő villogtatása nagyrészt hatástalan. Ágyúval olyan verébre lőni, amely a nemzetközi jog zavaros, ellentmondásos paragrafusai mögé bújik, reménytelennek látszó vállalkozás. A több száz éves gyökerekből táplálkozó nemzetközi tengerjog egyes paragrafusai szinte lehetetlenné teszik a kalózok elleni fellépést. A jog például előírja, hogy egy hadihajó csak akkor léphet fel aktívan egy gyanús kereskedelmi hajóval szemben (mint amilyenek a kalózhajók), "ha előzetesen megszerezve a gazdaállam hozzájárulását egy tiszt vezetésével különítmény lép a kérdéses hajó fedélzetére és vizsgálatot folytat". A mai viszonyok között ez a megközelítés, finoman szólva, nem életszerű.
A biztonsági szakértők jelentős része felesleges demonstrációnak, elhibázott stratégiának, drága megoldásnak tartja a hadihajók jelenlétét. Tizenöt percen múlik minden. Ennyi idő alatt közelíthetik meg észlelhetően a gyorsjárású kalózcsónakok az áldozatot. Ha éppen van nagyon közel, tíz-tizenöt kilométeren belül egy hadihajó, annak a fedélzetén riadókészültségben egy helikopter, megfelelő fegyverzettel, van lehetőség a kalózok elriasztására. Ennek esélye csekély, bármennyi hadihajót is vezényelnek az Európa nagyságú, kalózfertőzött vizekre.
Amit ajánlanak, az öt-hét fős, kiképzett, nagy teljesítményű fegyverekkel felszerelt zsoldoskülönítmények, amelyek a kalózok fegyvereinek hatótávolságán, körülbelül 300 méteren túl vérontás nélkül meg tudják állítani (a hajótest, a motor megrongálásával) a kalózcsónakokat. Ennek a megoldásnak a hátránya, hogy törvénytelen, illetve a hatalmas joghézagok elrettenthetik a magánbiztonsági cégeket ettől. Pedig így egy útra (3-4 napra, amíg áthaladnak a kritikus tengerszakaszon) 10-15 ezer dollárból megoldanák az adott haló védelmét. Egyetlen NATO hadihajó óránkénti bruttó költsége 10-15 ezer dollár.
Ami még különösebbé teszi a helyzetet, hogy maguk a rakományhajó-biztosítók sem törik magukat a hatékony katonai védelemért. A biztosítási kalózfelár, amit felszámítanak a hajótulajdonosoknak, busásan fedezi az esetleges veszteségeket. Így rossz nyelvek szerint a kalózkodás igazi hasznát nem a napszítta szomáli partokon élő kalózok, hanem a londoni City üvegpalotáiban tanyázó biztosítók zsebelik be.
Dán teherhajót raboltak el Szomáliánál
Szomáliai kalózok hatalmukba kerítettek tegnap egy amerikai zászló alatt közlekedő dán teherhajót az Indiai-óceánon. A huszonegy fős amerikai legénységnek állítólag nem esett bántódása. A teherhajót Szomália félautonóm területe, Puntland partjai közelében rabolták el. Egy amerikai katonai szóvivő közölte, hogy a hajót a dán Maersk vállalat üzemelteti, amely üzleti kapcsolatban áll a washingtoni védelmi minisztériummal. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a Maersk Alabama nem a Pentagonnal kötött szerződés alapján hajózott a térségben. A szomáliai kalózok egy héten belül már a hatodik hajót kaparintották meg, de most először került a kezükre olyan teherhajó, amelynek a teljes legénysége amerikai.
Forrás: MTI