Csaknem egy évszázaddal az alapítása után került a csúcsra, ahol immár tizenötödik éve rendületlenül tartja magát az ANC.Az Afrikai Nemzeti Kongresszust (ANC), Dél-Afrika közelmúltjának vezető pártját 1912-ben azzal a céllal alapították, hogy a XIX. század véres küzdelmeinek végeztével új módon harcolhassanak az afrikaiak szabadságáért és jogaiért. Létrehozása elsősorban John Dube, Pixley ka Isaka Seme és Sol Plaatje nevéhez fűződik, de a szervezethez már akkor több egyházi szervezet, törzsfőnök, népképviselő, és egyéb prominens személyiség csatlakozott.Ily módon az ANC már a kezdetek kezdetétől egyszerre képviselt hagyományos és modern elemeket, hiszen tagjai között épp úgy megtalálhatók voltak egyházi és világi szervezetek, mint a törzsek vezetői és szakképzett feketék. Mindazonáltal nők csak 1943 óta lehetnek az ANC teljes jogú tagjai. Az ANC a kezdetektől fogva elsősorban a Dél-Afrika lakosságának döntő többségét kitevő feketék illetve színesbőrűek pártja volt.
A 20. század elején Dél-Afrikában a hatalom a gyarmatosító britek és búrok kezében volt. A 20-as évekre a feketék egyre inkább jogfosztottakká váltak. Az ANC tett ugyan néhány erőtlen kísérletet arra, hogy fellépjen a hátrányos megkülönböztetések ellen, ám akkori konzervatív vezetőségének köszönhetően jobbára passzívan viszonyult az eseményekhez. 1927-ben az akkori elnök, Josiah Tshangana Gumede megpróbálta felrázni a pártot azzal, hogy a kommunistákkal keresett szövetséget, ám őt leszavazták, és az ANC egészen a 40-es évekig fenntartotta viszonylag semleges álláspontját.
Dél- Afrikában az 1948-ban lépett érvénybe az ún. apartheid, mely a fekete, illetve színesbőrű lakosság radikálisan hátrányos megkülönböztetését hozta magával. A folyamat azonban már a 40-es évek elején megkezdődött, amikor is a feketék diszkriminációja rövid időn belül jelentősen felerősödött. Az afrikai, színesbőrű és indiai lakosság így egyre inkább összefogásra kezdett törekedni. 1944-ben meglapították az Ifjúsági Ligát, mely nacionalisztikus ideológiájával és harcias fellépésével tömegeket vonzott. 1949-ben az ANC magába olvasztotta a szervezetet. Nelson Mandela az Ifjúsági Liga egyik alapítótagjaként mindvégig a párt egyik legjelentősebb figurája maradt.
Az 1950-es évek közepére az ANC hatalmas támogatottsággal bíró apartheid-ellenes tömegmozgalommá nőtte ki magát. A kisebbségi fehér kormány úgy próbált meg fellépni ellene, hogy vezetőit sorra letartóztatta, és olyan törvényeket hozott, melyek az ANC működését gátolták. 1955-ben a lakosság egészét képviselő Népek Kongresszusán azonban kiadták a demokratikus, nem rasszista Dél-Afrika létrehozása mellett szót emelő "Feedom Charter" nevű dokumentumot, melynek ideológiája a későbbiek során az ANC alapvető kiindulópontjává vált. Ezt azonban a kormány kommunista dokumentumnak kiáltotta ki, valamint hazaárulás címén letartóztatta a Kongresszus és az ANC vezetőit, illegalitásba kényszerítve mindkét szervezetet.
Az ANC egészen az apartheid végéig, a 90-es évek elejéig földalatti mozgalomként működött. Kormányellenes támadásait nemzetközi támogatással hajtotta végre; összeomlásáig a Szovjetunió volt legjelentősebb szövetségese. Végül az ANC egyre durvuló fellépése és a nemzetközi nyomás együttes hatására 1990-ben az államelnök, F.W. de Klerk feloldotta a párt illegalitását, és megkezdte a béketárgyalásokat az apartheid eltörléséről és egy új, békés rendszer kiépítéséről.
Nelson Mandela kiszabadulása után került a párt élére. 1993-ban Nobel-békedíjat kapott, majd amikor 1994-ben az ANC a Dél-Afrikai Kommunista Párttal (SACP) és a Dél-Afrikai Kereskedelmi Szövetségek Kongresszusával (COSATU) szövetkezve fölényesen megnyerte a választásokat, ő lett Dél-Afrika első fekete elnöke. Az 1994-es választások azért hozhattak ilyen forradalmi eredményt, mert abban az évben a feketék is teljes jogú választópolgároknak számítottak, Dél-Afrika történetében először. Ez a ’90-es évek elején lezajlott, békés rendszerváltás legnagyobb vívmánya volt, hiszen így a politikában már nem csak egy szűk elit, hanem az ország lakosságának egésze képviseltethette magát.
Az ANC 1994 óta minden választást megnyert Dél-Afrikában, és jelenleg is a legnépszerűbb párt. 2001-re azonban a hárompárti szövetség némileg meggyengült, mivel az ANC sokkal liberálisabb irányba szeretett volna elmenni, mint amit a szövetségesei kívánatosnak tartottak volna. A mélypont Mandela utódja, Thabo Mbeki kormányzása alatt, 2004-ben következett be, amikor az elnök által a dél-afrikai elnökhelyettesi pozíciójából eltávolított Jacob Zuma korrupciós botránya kirobbant. A helyzetet bonyolította, hogy Zuma továbbra is elnökhelyettes maradt az ANC-ben, és népszerűsége a vádak ellenére a párton belül és a választók körében is megmaradt. 2007-ben végül Mbeki ellenében Zumát választották a párt új elnökéül.
Az ANC jelenleg szociáldemokrata irányultságú párt, melynek fő célja a színes bőrűek jogainak teljes helyreállítása, azaz az apartheid utóhatásainak helyrehozása. Támogatottsága főleg a fekete, leginkább a szegényebb néprétegek körében jelentős – s mivel az ország lakosságának mintegy 70%-át ők teszik ki, a párt újabb győzelme szinte minden kétséget kizáróan megjósolható.
Forrás: www.kitekinto.hu
(Visited 2 times, 1 visits today)