Egy régi műfaj visszatéréséről van szó a perzsa filmiparban: az iraki-iráni háború alatt Teherán szinte futószalagon állította elő a háborúban részt vevő iráni katonák és civilek hősiességét ábrázoló filmeket, vagy az irakiak és Szaddám Huszein borzalmairól és aljasságáról szóló „dokumentumfilmeket.” Khomeini ajatollah is támogatta ezt az elképzelést – aki egy 1979 végén a Le Monde magazinnak adott interjújában arról beszélt, hogy az új „Irán nem a mozik, hanem a prostitúció ellen van” – és szinte minden támogatást megadott az ilyen jellegű alkotások elkészítésére. Sőt olyanra is van példa, hogy a frontról hívtak vissza egy ezredet, hogy statisztaként szerepeljenek egy középkorban játszódó filmben.
Azonban a kilencvenes években ez a fajta filmgyártás alábbhagyott és helyébe a kevés költségvetéssel gazdálkodó, de nagyobb nemzetközi elismertséget hozó független filmeket rendeztek az országban. Abbász Kiarosztami volt első, aki 1997-ben díjat nyert a Cannes-i Filmfesztiválon „A cseresznye íze” című alkotásával. Lényegében ettől számítják az önálló és valóban független huszonegyedik századi iráni filmművészet megjelenését, amelyeket az egész világon gyakran vetítenek le a különböző kulturális és filmművészeti eseményeken. Alighanem az egyik “csúcsnak” a 2011-es Nader és Simin – Egy elválás története című iráni filmet lehetne nevezni, amely számos díjat söpört be.
Természetesen nem volt könnyű dolga az olyan rendezőknek, mint Kiarostami, Mohsen Makhmalbaf, Jafar Panahi, Rakhshan Bani-E’temad, Bahman Ghobadi. Az iráni hatóságok, még az ajatollah Khamenei is sokat bírálta őket. „Nem értem, miért nem tudják a művészeink megtanulni az iszlám értéken nyugvó filmek elkészítését?” – tette fel egyszer a kérdést az ajatollah az iráni újságírók előtt.
Mahmúd Ahmadinezsád győzelmével azonban ismét visszafurakodtak a háború témájú filmek az iráni mozikba. Immáron a technika sem volt akadály: egészen elképesztő csatajeleneteket tudtak generálni. „A Számkivetettek (Ekhrajiha)” volt a legnagyobb költségvetésű iráni film eddig a perzsa ország történelmében, amely 2,5 millió dollárba került (iráni viszonylatban ez sokba került). A 2007-ben bemutatott háborús film visszatért az „alapokhoz”, vagyis az iráni-iraki háborúhoz. Maszoúd Dehnamaki – a rendező – szintén harcolt a háborúban, mégpedig egy eléggé radikális milícia oldalán. Azóta már elkészült a háborús film harmadik része is. Egy másik alkotás, a „Párbajban” pedig az iráni Forradalmi Gárda adta a statisztákat és a legújabb iráni tankokat akkor mutatták be a világ előtt. Azonban alacsony volt az érdeklődés az ilyen filmek iránt Iránban. Eléggé le is húzták nemcsak a nemzetközi, hanem a perzsa filmkritikai oldalak is. Az idősebbeket azért nem érdekelte, mert a nyolcvanas és kilencvenes években ilyenekkel voltak tele a mozik és különösen a fiatalabb – bár megfogták a csatajelenetek – sem voltak pozitív véleménnyel róla.
Ugyanakkor az Iszlám Állam nevű terrorista csoport megjelenésével, mintha ismét megnőtt volna az igény az ilyen filmek iránt. Ebben az évben két jelentős háborús filmet készítettek Iránban, ám nem olyanokat, mint korábban. Az egyik Ebrahim Hatamikia „Che” nevű filmje, amely egy híres iráni forradalmárról szól. Azonban a másik, az Iszlám Állam nevű terrorista szervezet ámokfutását mutatja be. A perzsa országban így is egyre többet foglalkozik az állami média ezzel a jelenséggel.
Dokumentumfilmek és sorozatok tucatjai készült már ezzel kapcsolatban, egyikben az iráni Forradalmi Gárda nyomozóegysége – amolyan helyi NCIS – kutat a kalifátus terroristái után, akik épp merényletet készülnek végrehajtani Teheránban. Ezenfelül a perzsa televíziós csatornák már most beharangozták a „kalifátusról” készülő filmet : szinte állandóan reklámozzák, soha nem látott jelenetekről beszélnek, színfalak mögötti titkokat árulnak el, néhány exkluzív felvételt közölnek a forgatásról, interjúkat készítenek a sztárokkal. Már azt tudni, hogy film egyes jeleneteit Irakban, Libanonban és Teherán déli részén forgatták. A külföldön élő síita szervezetek is adtak segítséget a filmhez és iraki meg libanoni színészek szintén játszanak benn. Sőt állítólag Javád Nászralláh, Hászán Nászralláh Hezbollah vezető fia, is feltűnik majd a filmben.