A Love Matters valójában globális projekt. Létezik Kenyában, Venezuelában, Kínában, Mexikóban és Indiában is. Arab nyelvű változata, a الحب ثقافة márciusban indult útjára Egyiptomban, azóta 3 millió 700 ezren keresték fel. Szóval siker. Érthetően ad információkat a szexről és a szexualitásról, személyes történeteket és újságcikkeket közöl a fiatal felnőtteknek arról, amiről máshonnét csak cenzúrázott vagy éppen semmilyen információt nem szerezhetnének. Ruth Vandewalle, a ‘Love Matters’ egyiptomi képviselője azt mondja az Egyptian Streets-nek: “Szerelemről szól, kapcsolatokról és szexről, becsületesen és tisztelettel, határok nélkül. Senkinek, aki rákeres az oldalra, nem kell szégyenkeznie.”
Az oldal Egyiptomban indult ugyan, de túlnyúlik a határokon, az egész arab térségre. Készítői pedig október végén felálltak a számítógépek mögül, és kiléptek a való világba. A Darb 1718 kortárs művészeti galériában rendeztek kiállítást Kairóban. Mi másról persze, mint a szerelemről. Határok nélkül. Ki akarták tágítani a párbeszédet, lehetőséget akartak adni az élő megvitatására mindannak, amiről az oldal szól. Összesen 13 egyiptomi művész: grafikusok és festők, nők és férfiak adtak vizuális választ arra, hogy mit jelent ma a férfi-nő kapcsolat és az intimitás az országban. A képeken nők vannak, vagy nők és férfiak. Férfiak egyedül soha.
Az egyik kiállító egy testvérpár: Mohammed Khaled és a bátyja. Ők a 2011-es felkelés óta dolgoznak együtt, minden művükben viszatérő elemek a piramisok. Azt mondják, ezek az emberek tudathasadását jelképezik. A fügefa levelek pedig, amiket szintén használnak, arról beszélnek, hogy az egyiptomiak hogyan tekintenek a nőkre. A képükön szereplő nő arcán is van egy, annak a szimbólumaként, hogy a társadalom megpróbálja őt kontrollálni.
“Ezek olyan dolgok, amiket nap mint nap látunk. Egyiptomban a nőknek sok problémával kell szembenézniük, és nem kapnak támogatást a társadalomtól. Az ugyanis elvitatja a szabadságukat.” Mohammed Khaled szerint valami nagyon hiányzik az egyiptomi oktatásból. A fiatal lányok és fiúk semmit nem tanulnak a szexualitásról, nem világosítja fel senki őket. Van valami elképzelésük róla, de nincs párbeszéd. Ezért sokan úgy nőnek fel, különösen vidéken és a kis falvakban, hogy fogalmuk sincs arról, mi mindent ölel fel a testi kapcsolat.
Most bíznak abban, hogy a közösségi médián keresztül meg tudják értetni magukat. Mert hiába vinnék ki a műveiket az utcára, az emberek, beleragadva a saját nézőpontjukba, azt gondolnák róluk: illetlen művészek, akik provokációval akarják felhívni magukra a figyelmet.
Lamisz Szolyman grafikusnő is szimbólikus jelentéssel ruházta fel a kiállításra hozott képét. “A festményemmel a szerelemre akartam fókuszálni a határok helyett. Az emberek azt hiszik, a szerelem pusztán szex, pedig sokkal több ennél. A szerelem a szívedben van. A festményem arról szól, hogy nem lehetek szerelmes, ha csak szexuális tárgyat látsz bennem.”
“A szerelem nekünk a rózsát jelentette, egy olyan férfi szájában, aki megtalálja a kulcsot a nő szívéhez. Mindez már a múlté. Ha valaki a szerelemről beszél, azt mondják róla, hogy illetlen. De mi mind egy férfi és egy nő közti szexuális kapcsolat eredményei vagyunk. Akkor hát miért hallgatunk mindig erről a kérdésről?”
Fotó: Egyptian Streets