Lényegében már 1995 óta zajlottak a feltárások a törökországi Sanliurfa nevű tartományban. Ezen a ásatási helyen főleg a német régészek dolgoztak, vezetőjük a nemrég elhunyt, világhírű régész, Klaus Schmidt. A német kutató azzal szerzett először hírnevet, hogy 1994-ben ő fedezte fel az itt található 12 ezer éves körtemplomot. Ezután bizonyítást nyert, hogy a korábbi feltételezésekkel ellentétben, nem egy bizánc kori katonai táborról van szó, hanem sokkal régebbi kultúráról.
Ezt a települést valamikor a legutóbbi jégkorszak után hozták létre a letelepülő vadászok. A kutatók megállapították, hogy a szakrális, szociális és műveltségi kapcsolatok alapján szerveződött társadalom megelőzte a növénytermesztő társadalmat. Idővel az itteni közösség is elkezdte a növénytermesztést és a háziállatok tenyésztését. Azonban az új leletek, vagyis a szobrok és a szobrászműhelyek teljesen új megvilágításba helyezik az itt élő fejlettségi fokát és jelentős képzőművészeti tudást tulajdonítanak nekik.
“Példa nélküli a neolitikumi műtárgyak sokszínűsége. Egy ilyen ősi lelőhelyen primitív kőszobrokat várna az ember, de meglepően kifinomult ábrázolásokkal is találkozunk. E leletek tanúsága szerint Göbekli Tepe nemcsak egy templom, hanem itt működött a világ legrégebbi szobrászműhelye is, ez volt a képzőművészet bölcsője.” – jelentette ki Cihat Kürkcüoglu, a Harran Művészeti és Történelem tanszékének professzora, aki még hozzátette, hogy bizony néhány ábrázolás még a mai grafikusok számára is megfelelő kihívás lenne.
A professzor szerint az ásatási hely igencsak bővelkedik a különböző régió régészeti leletekben: mészkő-állatfigurák, kőfaragványok, állatmotívumokkal díszített nyílhegyek, valamint T-alakú mésztömbök. A legértékesebbek a kb. i.e. 20 000 – 10 000 ezelőtti Vénusz-szobrok számítanak. „Ahogyan az ábécé A-val kezdődik, nos ugyanúgy a képzőművészet a Göbekli Tepével.” – fejezte be a beszélgetést Kürkcüoglu.