Salman Rushdie a Hans Christian Andersen-díjjal – amely Dánia legrangosabb díja – együtt még 500 ezer dán korona értékű ( körülbelül 20 millió Forint) pénzjutalomban is részesült. A kitüntetést Mária hercegné adta át a világszerte ismert szerzőnek, azért mer Rushdie páratlan író, akinek művei gazdagították a világirodalmat. Azonban a nagyszabású, mintegy 150 fős, ceremóniát beárnyékolták a rendkívül szigorú biztonsági intézkedések, még magát az írót is rendőrök kísérték a rendezvényre.
Ennek oka, hogy az iszlám világ nagy része aligha bocsátott meg a 67 esztendős írónak és felejtette el a “Sátáni versek” című kötet iszlámellenességét és Mohamed-bírálatát. Az íróra kiszabott fatva, amelyet még Khomeini ajatollah 1989-ben adott ki, és a három millió dollár értékű vérdíj miatt a brit kormány rejtegette őt. Sok muszlim szerint a mű megsértette az iszlámot, ezért több iszlám vallású országban (Egyiptomtól Malajziáig) betiltották. 1988 szeptemberében a Viking Penguin kiadó adta ki először Európában, amelynek következménye az volt, hogy zavargások robbantak ki Nagy-Britanniában. 1989. január 14-én az angliai Bradfordban szertartásosan elégették, február 12-én Iszlámábádban 5 embert öltek meg a rendőrök, amikor tűzpárbajba keveredtek a könyv ellen tüntetőkkel.
Nem jártak jobban más országok és kontinensek kiadói sem. Az amerikai berkeley-i Kaliforniai Egyetem könyvesboltjait felrobbantották. Február 24-én Bombayban 12, a brit nagykövetség előtt tüntető ember halt meg a rendőrök golyóitól, majd újabbak Egyiptomban és más országokban is. A muszlim közösségek világszerte nagygyűléseket tartottak és könyveket égettek.
A fordítók szintén célpontokká váltak: Rushdie japán fordítóját, Igarasi Hitosit Tokióban leszúrták, olasz fordítóját megverték és megszúrták Milánóban. A norvég kiadó, William Nygaard súlyosan megsebesült, amikor osloi háza előtt meglőtték. A legdurvább fordító elleni merényletre Törökországban került sor: a törökországi Sivas egyik hoteljét felgyújtották, mert a török fordító ott szált meg, s vele együtt 35 vendég lelte halálát a tűzben.
Végül az iráni kormány 1998-ban hivatalosan visszavonta a halálbüntetést. Rushdie azonban továbbra is rejtőzködni kényszerült, mivel a szélsőséges iszlamisták szerint Teherán hiába mondta vissza a fatvát, a “kiátkozás nem évül el”, főleg mert csak az mondhatja vissza, aki kiadta. Tehát ebben az esetben Khomeini, aki már több mint két évtizede halott. A fatva végrehajtása nem egyedül Irán felelőssége, hanem minden vallásos muszlim feladata, akik abban a helyzetben vannak, hogy ezt megtegyék. Nincs hozzá szükség pénzjutalomra, sőt, mindazok, akik az anyagi haszonért végzik el, megsértik az iszlám előírásait.” Azóta viszonylag alábbhagyott az indulat, de az író még mindig az iszlamisták célkeresztjében van. Legutóbbi a Jaipur-i Irodalmi Fesztiválon való részvételét kellett lemondania, mert a brit hírszerzés szerint bérgyilkosokat béreltek fel Rushdie meggyilkolására.
Azonban még kérdéses, hogy ez a kitüntetés milyen hullámokat fog előidézni az iszlám világban és milyen hatással lesznek Dánia arab kapcsolataira. Ugyanis nem ez lenne az első eset, hogy az európai ország komoly bírálatok és akár támadások kereszttüzébe kerülne: 2006-ban egy dán internetes portálon Mohamed prófétáról szóló karikatúrák jelentek meg. A világon több helyen a muzulmánok óriási tömegtüntetéseket és zavargásokat rendeztek, megtámadták a dán követségeket, illetve azon országok követségeit, ahol leadták a karikatúrákat és a szerzők is rengeteg halálos fenyegetést kaptak már.
Rushdie önéletrajzi könyve Joseph Anton címmel 2012-ben jelent meg: az író a Joseph Anton nevet használta bujkálása éveiben.2014-ben indiai születésű brit író irodalmi munkásságáért és a szólásszabadság iránti elkötelezettségéért kapta a PEN/Pinter-díjat. Rushdie-tól legutóbb magyarul a Luka és az élet tüze jelent meg 2014-ben – a Hárún és a mesék tengere afféle folytatásaként.