Mongólia és Oroszország határán fekszik egy építmény, amelyről csak az bizonyos többé-kevésbé, hogy valamikor a VIII. században, az Ujgur Kaganátus idején épülhetett. Azt viszont, hogy ki és miért emelhette, mái napig nem tudják a tudósok.
Már pedig idő lett volna választ adni ezekre a kérdésre. Por-Bazsint ugyanis 1891-ben fedezték fel és a két komolyabb régészeti feltárást 1957-1963 között illetve 2007-ben végezték. A kutatásokat 2011-ben indították újra.
A Por-Bazsin erőd (Kép: Wikipedia)
Tuvai nyelven Por-Bajin agyagházat jelent, amely a dél-szibériai Tere-hol tó egy aprócska szigetén helyezkedik el. A maradványok lézeres vizsgálatai kimutatták, hogy egy téglalap alakú területet eredetileg 10 méter magas és 12 méter széles falak vettek körül. A falon belül pedig két részre oszlott a komplexum, amelyeket kő alapon álló faoszlopokkal is megerősítettek.
Az építőanyagok (legfőképpen a fatéglák) a kínai Tang-dinasztiára jellemző stílusra utalnak, idézi Irina Arzsanceva régészt a The Siberian Times. Emiatt sokak szerint egy közeli Buddhista kolostor körül tömörült közösség lakhatott Por-Bazsinban. Ezt számos könyv is alátámasztja, amelyek a terület egykori ujgur városairól írnak.
A másik nagy kérdést a szibériai időjárás veti fel, hogyan bírták a lakók a kemény teleket? Az építményben ugyanis még a legegyszerűbb fűtési rendszerre sem utal semmi. Ha válasz még nincs is, az ujgur városra lehet ez egy érv, mondván nyári lakóhelyként használhatta az egyébként nomád törzs.