Jó néhány koreai fiatal nem érzi magát túl kényelmes helyzetben, ha TOEIC nyelvtesztje 900 pont alatt van. Ez az a nyelvi szint, amivel még egy anyanyelvi beszélőnek is meggyűlik a baja. Miközben a szülők komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy gyermekeik a lehető legjobban megfeleljenek a munkaerőpiac elvárásainak, a kormány különböző intézkedésekkel igyekszik letörni az angol nyelv iránti lelkesedést.
Ezeknek az intézkedéseknek a hatálya kiterjed az oktatásra és a reklámokra is. Az általános iskolás gyerekeknél csökkentik a középiskolai angolvizsgára felkészítő órák számát, és az egyetemhez szükséges angol felvételit is könnyíteni akarják. Ez az intézkedés hatalmas veszélyeket rejt magában, mivel a munkaerőpiacon nagyon kemény elvárásokat állítanak a munkavállalók elé, és ezekbe az angol nyelvtudás kőkeményen beletartozik.
A 15 és 29 év közötti koreaiak körében a munkanélküliség 10,9 százalékra nőtt idén februárra. A korosztályban itt a legalacsonyabb a teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma, csupán 40 százalék. Sok fiatal koreai katonai szolgálatot vállal, míg mások külföldre mennek tanulni, vagy éppen önkéntes munkát végeznek. A dél- koreai érettségizettek 82 százaléka egyetemen folytatja tanulmányait. A felvételi ponthatár eszméletlenül magas, az ország elitegyetemeinek mégis szükségük van arra, hogy tartsák a megszokott oktatási szintet, és kiemelkedő eredményeket mutassanak fel. Ellentétben a világ többi egyetemével, a koreai intézményekben a hallgatók végzési aránya csaknem 100 százalékos, ami kiemelkedő a világon. Egy ilyen, magasabb egyetemi végzettséggel esélyesebb nagy koreai vállalatoknál elhelyezkedni, hiszen ott még inkább mazsoláznak az önéletrajzok között.
Bár irreálisnak tűnik a felvételekhez szükséges angol tudás, hosszú távon mégis előnyösnek bizonyul. A koreaiak csaknem 17 milliárd dollárt költenek a gyermekeik taníttatására, és ezzel mintegy 30.000 angol anyanyelvűnek adnak munkát. Az angol tannyelvű óvodák és iskolák virágzását a kormány azért törte le, mert meglátása szerint „a gyermekeket gátolják az anyanyelvük tökéletes elsajátításában”.
A gazdagabb szülők az iskolák helyett gyakran költöznek gyermekükkel angol nyelvterületre. Félmillió család nyilatkozta, hogy a szülők külön élnek. Általában az anya távozik a gyermekkel az áhított országba, míg az apa Koreában marad. A jelenlegi kormány nem csak a nyelvtanulásra fordítható időt, de az anyagi támogatást is csökkentette. 2500-ra redukálta az anyanyelvi tanítók számát. Az egyetemeken nagyon szigorú feltételeket állítanak a potenciális anyanyelvű tanárok felé. Doktori, vagy mester szint a minimum, és természetesen sokéves tapasztalat. Az viszont ellentmondásosnak tűnik, hogy a koreai kormány azzal kívánja csökkenteni az úgynevezett ‘angol-lázat’, hogy nehezen elérhetővé teszi a minőségi angol oktatást. Így a koreaiak zavarodottak és frusztráltak maradnak, mert nem tudnak megfelelni a munkáltatók legnagyobb és legfontosabb elvárásának: a nyelvtudásnak.
A kormány akadályozza a nyelvtanulást, a vállalatok elvárásait ez nem fogja befolyásolni. Bár Japánnal ellentétben a koreaiak nagy része ki lenne békülve az angol nyelv szükségességével, még mint látjuk a kormány az, ami befolyásolja az oktatást. Mi lesz azokkal a fiatalokkal, akik a jövőben olyan munkát kívánnak vállalni, ahol az angol nyelv elengedhetetlen?Ön szerint el lehet helyezkedni a mai világban angol nyelvtudás nélkül?