A számítógépes programok a latin betűs átírás alapján mutatják a kínai jeleket. Például a ma jelenthet anyát éppúgy, mint lovat.
A gyerekek egyből kiválasztják a helyes kínai jelet, de az írást nem gyakorolják. Márpedig a kínai írásjeleknél a gyakorlás nagyon fontos, mert a bonyolult jelkombinációkat nehéz megjegyezni és még nehezebb korrekt módon reprodukálni. A császári időkben a mandarin vizsga egyik legfőbb szakasza épp a szépírás volt.
Aztán jött Mao elnök, aki maga is jeles szépíró volt, de tudta, hogy az analfabéta parasztok számára szinte lehetetlen megbirkózni a bonyolult jelekkel. Létrehoztak egy egyszerűsített írásrendszert, mely valamivel több mint 7 ezer jelet tartalmaz. Még ez is nagyon sok.
A kínai közszolgálati televízió szépírás vetélkedőt tart, melyen diákok milliói indulnak. A kis szépíró sztárok így országos nagyságok lehetnek. Többnyire lányok a bajnokok, mert ők szorgalmasabbak. A televíziós vetélkedő népszerűsége sem oldja meg az alap problémát: a gyerekek nem írnak, csak olvasnak kínaiul.
A számítógép, illetve az okostelefon megoldja a problémát, de csak látszólag, hiszen a szépírás gyakorlatok egyfajta sajátos mentalitást is kifejlesztenek. Ha a gyerekek megspórolják a szépírásgyakorlatokat, akkor mi lesz az évezredes kínai civilizációs örökséggel?
Erre senki sem tudja a választ, hiszen ma már mindenki igyekszik okostelefonon, vagy számítógépen kommunikálni, a hagyományos levelezés háttérbe szorul. Kínában a nemzeti egységnek fontos szimbólumai az írásjelek, melyeket sokféleképp ejtenek ki az 1,4 milliárd lakosú országban, de egységesen írnak le.