Ferenc pápa ifjú argentin jezsuitaként arra készült, hogy misszionárius lesz Ázsiában, ahol a jezsuita rend fontos szerepet játszott a keresztény hit terjesztésében.
Ferenc pápa – II. János Pál pápától eltérően- engedélyt kapott arra, hogy átrepüljön Kína felett, kétszer is. A radikálisan antikommunista lengyel pápa nem volt népszerű Pekingben. Vajon elképzelhető-e most dialógus Ferenc pápa és Hszi Csinping kínai elnök között?
A szakértők többsége kételkedik ebben. Peking nem engedélyezte, hogy katolikus hívők Dél-Koreába menjenek a pápa látogatás idején. Sőt, azokat a kínai katolikus papokat is visszahívta, akik a látogatás előtt Dél-Koreába utaztak. A pekingi pártközpont szigorú határozatot hozott a vallási terrorizmus ellen. Ez természetesen nem a kereszténységet célozta elsősorban, hanem az iszlamista terrorizmust. A helyi hatóságok erre hivatkozva leromboltak egy nagy református templomot, vagyis a keresztényeket sem kíméli a vallásellenes hadjárat a Mennyei-Birodalomban.
A másik probléma az, hogy Peking nem hajlandó elfogadni, hogy a katolikus egyház központja a Vatikánban van. 1951-ben azért szakította meg a kapcsolatokat a Szentszékkel, mert az Tajvant ismerte el Kína törvényes képviselőjének az ENSZ-ben. Ez csak az egyik ok volt. A másik az, hogy Mao elnök nem tűrte el, hogy a püspököket Róma nevezi ki. Jelenleg két katolikus egyház van Kínában: az egyik elfogadja Róma fennsőbbségét, a másik nem. Peking ebben a kérdésben nem ismer kompromisszumot. Sőt, legutóbb az Egyházügyi Hivatal azt javasolta a kínai katolikus egyháznak, hogy alkosson önálló teológiát, amely megerősíti a függetlenségét a Vatikántól.
Ezt Ferenc pápa nyilvánvalóan nem fogadhatja el, ezért a szakértők többsége csak valamiféle enyhülést lát Peking és a Vatikán kapcsolataiban, de lényeges változásokra nem számít, hiszen az alapvető kérdésekben a kínai kommunisták és Ferenc pápa álláspontja változatlan.