Május 22-én vette át a hatalmat a hadsereg Thaiföldön és azóta a katonák nem bánnak kesztyűs kézzel a kisebbségekkel és a rebellis körzetekkel.
A hegyvidéken évszázadok óta volt fegyveres ellenállás a királyi hatalommal szemben. A hetvenes években erre alapozta számítását Thaiföld kommunista pártja, melyet Mao elnök támogatott. Kína támogatása nagyonis fontos volt, már csak amiatt is, hogy Thaiföld lakosságának jelentős része kínai származású. Aztán Mao elnök meghalt, Peking irányt váltott és a kommunizmus kísértete elhagyta a hegyvidéket Thaiföldön. A katonák máig nem felejtették el a renitens falvakat. Ennek a levét issza most meg Kao Bart, ahonnan több mint ezer embert telepítettek ki. Maga a falu megszűnt. Külföldi televíziók riportot akartak erről készíteni, de a katonák erélyesen a pokolba küldték őket. A hadsereg az elit kommandós alakulatait küldte a helyszínre, hogy megértesse a helybeliekkel: aki ellenáll, az elveszett.
Prayuth tábornok, a hadsereg főparancsnoka, Thaiföld tulajdonképpeni ura, nem is titkolja, hogy nincs szüksége jogállamra, mert meg kívánja fegyelmezni ellenfeleit, legyenek azok vallási, vagy nemzeti kisebbségek, rebellis pártok, vagy épp körzetek. Az igazán kemény feladat a Dél pacifikálása lesz. Ott él a muzulmán kisebbség, amely szintén fegyvert fogott a központi hatalom ellen. Ők is veszítettek, de távolról sem adták fel.
A szomszédos Malajziában és a közeli Indonéziában egyre erősödik az iszlamista fanatizmus, ennek hatása lehet Thaiföldre is. Márpedig az semmiképp sem hiányzik a katonai kormányzatnak, hogy iszlamista fanatikusok olyan merényleteket hajtsanak végre a thaiföldi tengerparton, mint indonéz társaik Bali szigetén, ahol több mint kétszáz külföldi turista veszítette életét a dzsihád terror miatt.