Buddhista szerzetesek közös imát mondtak a nyilvánosság előtt azoknak a kutyáknak a lelkéért, akik a levesben végzik a jeles napon. Állatvédők több tucat kutyát megvásároltak a kereskedőktől, így ezek az ebek elkerülik a szomorú véget. A kutyahús-kereskedők nem értik, hogy az évszázados helyi tradíció miért zavarja az állatvédőket.
“Disznót, kecskét, marhát nyugodtan esznek az emberek, miért zavar másokat, hogy mi kutyahúst eszünk?” – kérdik a piaci kereskedők, akik érezhetően problémákkal küzdenek az elmúlt időben. Egyrészt az önkormányzat elrendelte, hogy helyi kutyákat nem szabad a levesbe főzni, vagyis máshonnan kell importálni az ünnepi főfogást. Ám az állatbarátok azt is elérték, hogy a hatóságok tiltsák be azt, hogy zárt teherautókban, vagy kamionokban hozzanak kutyákat a dél-kínai városba.
“Ez állatkínzás!”- érveltek az állatvédők, a hatóságok pedig igazat adtak nekik. Fő a feje tehát a kereskedőknek, akik a környékbeli parasztok kutyáit vásárolják fel, borsos áron.
Nemcsak a kínálati oldallal vannak gondok, de a kutyahús fogyasztás sem annyira problémamentes, mint korábban. Az önkormányzat például elrendelte, hogy a kutyákat nem szabad nyilvánosan kivégezni és belefőzni a levesbe. Ez része volt a hagyománynak, de az önkormányzat szerint nem való már a XXI-ik századba, ráadásul a helyi kommunista párt belső határozatban szólította fel a kádereit, hogy ne egyenek kutyahúst a jeles napon se.
Hány kutya menekül meg emiatt? Nem tudjuk. Helyi becslés szerint legkevesebb 10 ezer kutya így is, úgy is a levesbe kerül Yulinban a Kuanghszi-csuang tartományban.