Többszáz oldalas dokumentummal támasztja alá az öt nő azt az állítást, hogy a japán hadsereg ezerszámra kényszerített nőket szexrabszolgaságra a második világháború idején. Az öt nő között van dél-koreai, indonéz és fülöp-szigeteki. Mindnyájan nagyon fiatalok voltak, amikor a japán hadsereg “hadizsákmányai” lettek. Japán 1993-ban hivatalosan elnézést kért azért, hogy a világháború idején ilyen túlkapások történtek, de mindmáig tagadja azt, hogy egy rendszerről volt szó, melyet a főparancsnokság tudtával és jóváhagyásával működtettek.
A most benyújtott dokumentumok japán, illetve tajvani hivatalos papírok, melyeket a japán hatóságok a világháború idején állítottak ki és melyeket ma archivumok őriznek. Tajvan a második világháború idején a japán birodalom része volt.
Dél-Koreában, a Fülöp-szigeteken, Kínában és Indonéziában ma is rendszeresen elhangzik a vád, hogy japán hadserege szexrabszolgaságra kényszerített több százezer nőt a második világháború idején. Kínában nemrég tettek közzé egy ilyen dokumentumot. Kína észak-keleti része, Mandzsuria 1937 után japán “protektorátus” volt, ahol elvben Pu Ji császár uralkodott, de a valóságban japán katonai kormányzás folyt. Rengeteg olyan dokumentumot találtak, melyek azt bizonyítják, hogy fiatal nőket Koreából és Kínából arra kényszerítettek, hogy szexrabszolgák legyenek a katonai bordélyházakban.
Kérdés, hogy a konzervatív kormányfő, Abe Sinzo hogy reagál minderre Tokióban, hiszen korábban közölte: nem változtat az 1993-as bocsánatkérésen. Ellátogatott viszont a Jaszukuni szentélybe, ahol Japán háborús hőseire emlékeznek. Köztük vannak azok a tábornokok is, akiket háborús bűnösként később kivégeztek, és akik engedélyezték koreai, kínai, fülöp-szigeteki és indonéz nők szexrabszolgaságát a katonai bordélyházakban.