A szingapúri fotográfus Aram Pan a múlt évben látogatta meg Észak-Koreát. Levelezése után engedélyt kapott a 360 fotó elkészítésére észak-koreai kapcsolataitól. Egy BBC-s látkép azt sugallta, hogy éhező embereket fog látni, ezzel ellentétben egészséges vásárlókkal, röplabdázó férfiakkal és nőkkel szembesült. Hisz benne, hogy Észak-Koreával barátságosabb interakcióra van szükség a külvilággal, még ha az csak a turistáknak szól.
Amikor egy ember megkapja az engedélyt, hogy Észak-Koreába utazzon, azt hiszi, hogy kopár tájakkal és szomorú emberekkel fog találkozni, ahogy azt a BBC dokumentumfilmben láthatja. Amit látott, attól elállt a lélegzete. A kommunista országban a fotográfus Aram Pan 2013-ban nem mást látott, mint virágzó üzleteket, vidám férfiakat és nőket a nyugati kinézetű víziparkban, több mérföldnyi aratásra kész termőföldet, amely teljesen eloszlatta a korábbi illúzióit Észak-Koreáról. Más turistákkal ellentétben, akik az országba látogattak, Pannak nem kellett elrejtenie, vagy megszabadulni a képeitől. Ő csupán engedélyt kért.
“Sok évig nagyon kíváncsi voltam Észak-Koreára. Az átlag ember valószínűleg több képet látott a világűrről, mint Észak-Koreáról. Ez egy azok közül a nagy rejtélyek közül, melyet fel akartam fedezni és rájöttem, hogy ez lehetséges is.” 2012-ben elhatározta, hogy utazást szervez az országba, engedélyt kérve, hogy egy fotó projektet vigyen véghez.
“Ez egy hirtelen döntés volt. Nem akartam egy rejtőzködő projektet csinálni, mivel nem szerettem volna bajba kerülni.” Magyarázata szerint, hogy hogyan is jutott be az elzárt országba: “Számos észak-koreai kapcsolattal kommunikáltam, akik elérhetőek az interneten, ha rájuk keresünk. Aztán egy napon válaszoltak és találkoztam a képviselőjükkel. Sokkal egyszerűbb volt, mint hittem.”
Pan, aki a 360 fokos panorámaképek és virtuális túrák specialistája, immáron 2 alkalommal járt az országban és idén ősszel tervezi a harmadikat.” Az első foglalásomat 2012 augusztusában kellett volna megtennem. Sajnos nem voltam jól és el kellett tolnom 2013 augusztusára. Később, amikor megkerestem egy utazási irodát, akik kifejezetten az észak-koreai utazásokra specializálódtak, az igazgatójuk nagyon izgatottan fogadta a projektemet és támogatta az utazást.”” Az első út után, a második utazási iroda igazgatója szponzorálta a második utazásomat.” Jelenleg tervezem a harmadik utazásomat és több szingapúri és maláj utazási iroda is jelezte, hogy érdekeltek az észak-koreai utazások reklámozásában.” Visszatérve a második utazásomról sok kérdés maradt a fejemben. Utaztam Pyongyangba, Hyangsanba, Wonsanba, Kumgangsanba, Kaesongba és vissza. Azok a képek, amelyeket megörökítettem, nem azt sugallják, hogy annyira rossz lenne a helyzet.”
Az emberek úgy tűnik, hogy élik a mindennapi életüket és nagyon is normálisnak látszanak. Sok barátom azt mondja, hogy minden, amit lefényképeztem biztosan hamis és az egész csak egy nagy színjáték része. Minél többet gondolkozok ezen, annál inkább képtelenségnek tartom. Bárki felállítana egy hamis képet több ezer virágzó termőföldről és boldog emberekről? A késő 90-es években Észak-Korea súlyos éhínségtől szenvedett, amely 500-600 ezer halálos áldozathoz vezetett. Bár az éhezés már nem hat Észak-Koreára, ettől függetlenül a leginkább ismert felfogás az az, hogy az ország még mindig “éhezik”.
Pan hiszi, hogy egy ekkora mértékű színjátszást és megjátszást nem tudtak volna kivitelezni az észak-koreai szervezetek. Bár legtöbb idejében kísérték őt a városban, de ettől függetlenül nem volt napirend és szabadon mozoghatott. Elmondta, hogy egy fényképét, vagy videóját sem kellett törölnie. Lélegzetelállító képei bemutatják Észak-Korea fővárosát, a vidékét, strandokat és a híres gimnasztikai-és művészeti előadásokat. Meglátogatott olyan helyeket, mint Juche Idea Torony, Tongmyong Király Sírköve, és a Kumgang Újraegyesülési Központ, ahol az észak-és dél-koreai családok találkoznak.”
“Remélem, hogy a projektemből jó visszhang fog származni és hiszem, hogy irányába egy barátságosabb, nyitottabb interakcióra van szükség, még ha csak a turisták tekintetében is.”