“Van olyan falu, ahol minden család már legalább két lányt eladott.”- mondja a gyerekkereskedelem ellen küzdő akciócsoport főnöke. A koldusszegény és iskolázatlan falusiak a gyerekeket egyszerűen pénzkereseti forrásnak tekintik. A lányok többet érnek, mert a szexipar elsősorban őket foglalkoztatja. A lányok eladása kettős haszonnal jár: a család egyből pénzhez jut, valamint a lány bekerülve a városokba, nem feledkezik meg a családjáról. Küld haza pénzt.
A családot egyáltalán nem zavarja, hogy a fiatalkorú lány egy nyilvánosházban kereste meg a pénzt, amit aztán hazaküld. Amikor egy falut elöntött az árvíz, akkor a városokban “dolgozó” lányok a kötelességüknek érezték, hogy támogassák a tönkrement családokat. Jöttek szépen a pénzes utalványok a nyilvánosházakból a családokhoz, melyek korábban eladták a kislányt a lánykereskedőknek.
Indramayu közismert hely ebből a szempontból Indonéziában. A lánykereskedők tudják, hogy ebben az istenhátamögötti körzetben mindig akad család, amely elad egy-két lányt. A szexipar virágzik a városokban és ebből az elmaradott körzetből mindig jön az utánpótlás.
Nem éreznek lelkiismeretfurdalást a szülők?
Szó sincs róla.
Csupán jó üzletet akarnak csinálni a gyerekeikkel. Még meg is indokolják az aktív szerepet a lánykereskedelemben: legalább a lánynak városi élete lesz. Nem olyan nyomorúságos falusi, mint nekünk.
A hatóságok akciócsoportot hoztak létre, amely becsülettel küzd is a lánykereskedelem ellen, de nem sok sikerrel. Ha a családok lelkesen együttműködnek a lánykereskedőkkel, akkor mit tehetnek a hatóságok?
Indramayuban egész falvak élnek a lánykereskedelemből, így aztán a változásban nemigen lehet reménykedni. Talán majd, ha az elmaradott terület fellendül és nem kell a koldusszegény családoknak eladniuk, akkor várható kedvező változás Jáva nyugati részén.