A fiatal orvosnő Orissa államban éldegélt Indiában és a párkereső oldalakat böngészte a világhálón. Egy pillanat alatt rátalált egy fiatalemberre, akibe beleszeretett az első látásra. Hiába volt a fiatalember más vallású és egy másik, Indiával gyakran haborúzó állam polgára, az ifjú orvosnő döntött: neki Mahmud Mansha kell. Hosszas levelezés kezdődött a Facebookon, majd a menyasszony turistavízummal Pakisztánba utazott. Ott áttért az iszlám hitre, és közölte, hogy ezentúl a férje családjával Pakisztánban kíván élni. Felvette a Maryam nevet és már mint muzulmán ment férjhez a mecsetben.
A boldog ifjú pár azonnal beadta a feleség papírjait a belügyminisztériumba, hogy kérjék az állampolgárság megadását az ifiasszonynak. Ott átvették az állampolgársági kérvényt, majd kiderült, hogy várni kell egy darabig a válaszra. A két ország között ugyanis olyan rossz a kapcsolat, hogy az állampolgársági ügyek intézése egyáltalán nem egyszerű.
Jó példa erre az előző Facebook-szereimesek sorsa: ott a férfi jött Indiából, hogy nőül vegyen egy pakisztáni lányt. A férfi jött, látott és eltűnt. A titkosszolgálat vitte el. Azóta sem tudja senki, hogy mi lett vele.
India új miniszterelnöke meghívta a beiktatási ünnepségre Pakisztán kormányfőjét, aki el is ment. Ilyen még nem volt India és Pakisztán létezésének meglehetősen viharos 67 éve alatt. Talán a csúcstalálkozó segít azon, hogy a szerelmesek immár határok nélkül találkozhassanak és ne fenyegesse az a sors őket, mint az indiai vőlegényt, aki eltűnt, miután Pakisztánba érkezett, hogy megnősüljön.