“Ez annyira szíven ütött, hogy majdnem elájultam. Sírig tartó szerelem. A felszínre kellett jönnöm, hogy magamhoz térjek.”- így vallott a koreai Rómeó és Júlia sorsáról egy 58 éves önkéntes búvár. A szerelmi halálról szóló beszámoló megrázta egész Koreát. Mindenki a komp katasztrófájával foglalkozik. Az sem érdekel senkit, hogy Észak-Korea -jó nagy késéssel- de részvétét fejezte ki a kompkatasztrófa miatt. Arra se figyelt senki, hogy Obama elnök is kifejezte részvétét és egyben megerősítette: Dél-Korea mindenképp számíthat az USA támogatására Észak-Koreával, vagy Kínával szemben.
Máskor ezek a hírek betöltik a lapok címoldalát, de amióta a komp elsüllyedt és többszáz diák meghalt, a közvélemény nem tud mással foglalkozni, csakis ezzel. Annális jobban megrázta a társadalmat a fiatalok halála, mert nagyon kevés a gyerek Dél-Koreában, a diákok többsége egyke volt. A szülők egyetlen gyermeke és reménye veszett oda.
A lapok rendszeresen közreadják az utolsó üzeneteket, melyek általában arról szólnak, hogy a fiatalok az utolsó percig reménykedtek a túlélésben. “A remény csodát tesz!”- üzente egy diák családjának és a világnak. Rómeó és Júlia nem üzent semmit, de a zsinór, amely összekötötte mentőmellényüket, minden szónál pontosabban fejezi ki az érzéseiket. Nem csak az őket megtaláló önkéntes búvár, de az egész társadalom könnyezik Rómeó és Júlia sorsán, akik nem akartak egymás nélkül megmenekülni a kompról.