40 millió dollárt költöttek arra a 6600 oldalas jelentésre, amely az Al Kaida foglyok kihallgatásának körülményeit vizsgálta a guantánamói börtönben. A jelentés titkos, de sok részlet kiszivárgott belőle. A CIA és az általa megbízott kihallgató tisztek olyan brutális módszereket alkalmaztak, melyek civilizált országokban nem fordulnak elő. Ilyen például a waterboarding, amikor a kihallgatott terroristát kishíján vízbefojtják. Ezzel a módszerrel hallgatta ki James Mitchell az Al Kaida szeptember 11-i akciójának fejét, Khalid Sheikh Mohammedet. Az elítélt Al Kaida terrorista ügyvédei most a bírósághoz akarnak fordulni, mondván brutális eszközökkel csikarta ki a vallomást a CIA.
Precedens már van: Abd Al Rahim Al Nashiri ügyvédei már a bírósághoz fordultak és a bíró elrendelte a vizsgálatot a terrorista kihallgatásának ügyében. Abd Al Rahim Al Nashiri vezette a terrorakciót a Cole amerikai hadihajó ellen 2000-ben. 17 amerikai tengerész meghalt.
Épp erre hivatkozik James Mitchell is: háborúban, amikor emberek ezrei teszik kockára az életüket, akkor brutális kihallgatási módszerek is alkalmazhatók a siker érdekében. Mit érnek a kicsikart információk? Valóban hitelesek-e? Ebben kételkedik Steven Kleinman, az amerikai légierő ezredese. Ő is kihallgató tiszt volt Irakban és arra jött rá, hogy a kínzással kicsikart információk sokszor hamisak. Mit ér az olyan brutális módszer, mellyel be lehet valamit bizonyítani éppúgy, mint annak az ellenkezőjét?
A vita folyik Amerikában arról, hogy milyen módszerek engedhetőek meg a terroristák kihallgatásakor. Mindenesetre Diane Feinstein asszony, a washingtoni szenátus hírszerzési bizottságának elnöke a CIA jelentés kapcsán azt mondta: a jövőben nem szabad megengednünk, hogy hasonló brutális kihallgatási módszereket alkalmazzanak amerikaiak másokkal szemben. Persze ez nyitva hagyja azt a lehetőséget, melyet a CIA eddigis szorgosan alkalmazott: szövetséges országok börtöneiben végzik a kínvallatást olyan országokban, melyekben ez ma is mindennapos gyakorlat.