Hogy fordulhat elő akár tízszeres különbség is? A válasz az 1999-es montreali egyezményben keresendő. Eszerint a katasztrófa áldozatai különböző helyeken kérhetnek kártérítést. Lehet ez az az ország, ahol a légitársaság be van jegyezve, lehet az az ország, ahol a jegyet vették, és lehet az az ország, ahol az utas állampolgár volt. Tehát lehet Malajzia, az USA, vagy éppen Kína. Ezekben az országokban igen eltérő a jogrend és nagyon eltérő kártérítési összegeket szokott megítélni a bíróság. Az Egyesült Államokban a legérdemesebb perelni, mert ott ítélik meg a legnagyobb összeget. Kínában és Malajziában jóval kisebb pénzre számíthatnak a hozzátartozók, de ez a helyzet általában Európában is.
A precedens az Air France Rio Párizs légijárata lehet, mely 2009-ben zuhant az óceánba. Senki sem élte túl a katasztrófát. Éveket kellett várni a kártérítésre, de végülis komoly pénzt kaptak a hozzátartozók. Az USA-ban ítélte meg a legtöbbet a bíróság: 4 millió dollárt fejenként. Minthogy sok család is utazott a gépen, ezért egyes esetekben ez akár 16-20 millió dollárt is jelenthetett. Már a brazil állampolgárok sokkal rosszabbul jártak: 750 ezer dollárt ítélt meg ott a bíróság. A legkevesebbet az európai hozzátartozók kapták: 250 ezer dollárt.
Hasonló különbségek lehetnek a malajziai gép különböző állampolgárságú utasai között is. A malajziai gép esetében a legtöbb áldozat kínai, ott a bíróság jóval kisebb pénzeket ítél meg, mint Amerikában.
Mindez persze a polgári peres eljárás. Büntetőjogi ügy is kezdődik, hiszen végülis rengeteg ember veszítette életét. Évekig húzódhat ez a tárgyalás is éppúgy, mint a kártérítési ügyek. Ezért is kezdte meg az előlegek kifizetését a Malaysia Airlines.