Azt akarják, hogy komor és magányos legyek! Olyan lány, aki magánakvaló és nem kell senkinek!”- panaszkodott búcsúlevelében a lány. Édesanyja adta át a levelet a sajtónak, amely egyértelműen elítéli az SBS televízió módszerét. Mindenki tudja Dél-Koreában is, hogy a hasonló reality showk forgatókönyv alapján készülnek. Van egy casting, egy szereposztás, és azt várják el a szereplőktől, hogy “hozzák a figurát”. Akinek peche van, mint a 29 éves Chunnak, annak a negatív szerep jut. Ő ezt nem tudta elviselni és végzett magával.
Hol a felelősség határa? Vajon hibás-e a televíziós társaság is? Beperelheti-e az anya a televíziót lányának öngyilkossága miatt? Ezeket a témákat boncolgatja a dél-koreai sajtó. Két okból is igen aktuális problémáról van szó: egyrészt nagyon kevés a házasság és még kevesebb a gyerek. Hiába a gazdasági csoda, Dél-Korea egyébként Japánhoz hasonlóan abban a helyzetben van, hogy kihalhat, ha nem jönnek a bevándorlók. A népszerű televíziós showk, mint a “szerelem városa”, épp azt a célt akarják szolgálni, hogy minél több fiatal találjon egymásra. A 29 éves Chun öngyilkossága tehát ebből a szempontból is katasztrófa. A másik aktuális probléma maga az öngyilkosság: Dél-Korea ebben is a legelsők között van. Naponta 50 ember válik meg önként az élettől. Az OECD-ben vagyis a fejlett országok között ez a csúcs.
Folytatódhat-e az öngyilkosság után a “szerelem városa” a televízióban? A tévé társaság azt mondja, hogy igen. Aztán a nézők majd eldöntik: hajlandók-e követni egy olyan show műsort, melyben egy kétségbeesett szereplő felkötötte magát Dél-Koreában?