Kirgizisztán forradalma 2005-ben párhuzamos volt Ukrajna narancsos fordulatával. Biskekben tulipánról beszéltek. Mindkét forradalom élvezte az USA jóindulatú támogatását, de ennek ellenére mindkettő csődbement. Kirgizisztánban kiderült, hogy a tulipános forradalom hőse, Bakijev elnök éppoly korrupt és eredménytelen vezető mint elődje volt. 2010-ben meg is bukott, családjának korrupciós ügyei évekre témát adtak a helyi sajtónak. Az utód, Almazbek Atambajev sokat beszél a demokráciáról, de a valóságban nem sok minden változik. A nép éppúgy koldusszegény, mint régebben. Biskek, a főváros éppúgy szembenáll Ossal, a Délvidék központjával, mint korábban.
Kirgizisztán orosz orientációja minden korábbit felülmúl: a Gazprom 1 dollárért megvette az ország egész gáz iparágát. Benyomultak az oroszok a vizienergia területére is, és övék az egész hadiipar. Ebből aztán adódnak gondok: például a teljes függés Moszkvától és személyesen Putyintól. A másik a szembekerülés az egykori szovjet rezsimekkel: Kirgizisztán kapcsolatai rosszak Kazahsztánnal, Üzbegisztánnal és Tadzsikisztánnal is. Így gyakran előfordul, hogy hideg időben cidriznek Kirgizisztán fővárosában. Az ok: Kazahsztán vagy Üzbegisztán leállította a gázszállítást. Miért? Mert Kirgizisztán nem tud fizetni. Azonkívül pedig erőműveket akar építeni azokon a hegyi folyókon, melyek a szomszédos országok mezőgazdasági területeit öntözik. Újabb Ukrajna lenne Kirgizisztán? Lehet! De ugyan minek? A nép nyomorúsága és az elit mohósága aligha változna meg egy újabb tulipános forradalomtól.
Az emberek inkább maguk keresik a megoldást: sokan külföldön vállalnak munkát, főként Oroszországban, mások pedig a feketepiacon ügyeskednek. Délen Os városában van Közép-Ázsia legnagyobb piaca, ahol a szó szoros értelmében minden eladó.