A kurd vezetéket még májusban adták át, de már most megteltek a törökországi Ceyhan kikötőjében lévő tározók, ezért a kurdok leállították a szállítást. Körülbelül már egy hete nem érkezett olaj a kurd vezetéken, mivel azt már nem lenne hol raktározni. Ennek oka, hogy senki sem akarja megvenni a kurd kőolajat.
A kurd önkormányzat eddig is csak egy tankerhajónyi kőolajat tudott értékesíteni. Ez volt az SCF Altai, amely így is majd egy hónapon át bolyongott a Földközi-tengeren, amíg sikerült vevőt találni a leárazott kőolajra. Végül Izrael vette meg a szállítmányt. A kurd kőolaj iránti “passzivitás” hátterében az áll, hogy a bagdadi kormány a kurd eladásokat illegálisnak, a kőolajat pedig saját tulajdonának tartja, jogi és diplomáciai lépésekkel fenyegette a szállítócégeket és a potenciális vásárlókat arra az esetre, ha a kurd vezetéssel üzletelnének.
Meglepő módon a külföldi energetikai cégek nem is igen mernek üzletelni a kurdokkal, sőt ezen héten az Egyesült Államokban még egy “látványos” jogi csatára is sor került. Houstonnál ugyanis hetek óta vesztegel az United Kalavrvta nevű tankerhajó, amely kurd kőolajat vitt volna az Egyesült Államokba. Az iraki kormány egy texasi körzeti bíróságtól kérte a több mint százmillió dollár hajó lefoglalását, arra hivatkozva, hogy annak rakományát a kurd tartomány “kisajátította”.A bíróság jóváhagyta ugyan a lefoglalást, de később mégsem vitte végbe: arra hivatkoztak, hogy a hajó 100 kilométerre van a szárazföldtől, ezért a nemzetközi vizekre nem terjed ki joghatósága, tehát a végzést nem tudják az amerikai hatóságok végrehajtani.
A kurd vezetés természetesen nem örült a döntésnek és azonnal újabb beadványokkal bombázták a texasi bíróságot. Szerintük az iraki alkotmány értelmében, igenis jogukban áll értékesíteni a kőolajat. Rámutattak arra, hogy az amerikai bíróságnak eleve nincs joghatósága az ügyben, mivel az olaj feletti tulajdonjog kérdése az iraki jogra és igazságszolgáltatásra tartozik. Kedden pedig kurdisztáni autonóm tartomány parlamenti energetikai bizottságának elnöke azt mondta, a kurdoknak joguk van olajukat értékesíteni, mivel a bagdadi vezetés folyamatosan csökkenti a tartománynak a központi költségvetésből juttatott összeget.
Nemcsak az Egyesült Államokban fordult elő ilyen eset. Egy másik, szintén kurd kőolajat szállító tanker több mint egy hónapja Marokkó partjainál vesztegel, egy harmadik pedig Malajziánál horgonyoz.
Közben orosz nyomásra döntés született az ENSZ Biztonsági Tanácsában arról, hogy súlyos szankciókra számíthat az az ország, vagy energetikai vállalat, amely az iszlám szélsőséges terrorista csoportoktól vesz kőolajat. A 15 BT tag nyilatkozatban ítélte el a szíriai és iraki szélsőséges csoportokkal folytatott kőolaj-kereskedelmet. Ez a rendelet vonatkozik a mindkét arab országban aktív Iszlám Államra és az al-Nusztra Frontra. Ha valaki tőlük vesz energiahordozókat, akkor „anyagi támogatást nyújt a terroristáknak”.