Gazdasági reformok helyett nyelvújítás

Tádzsikisztán már a nagy Szovjetunióban is a legszegényebb tagállam volt és a helyzet mára nemigen javult. A hatalom a nemzeti öntudat élesztgetésével próbálja meg elterelni a figyelmet az égető kérdésekről: miért él a lakosság döntő többsége a szegénységi küszöb alatt és miért lop annyit a hatalom? Maga az elnök, aki konvojában Németországban lopott Mercedesek vannak, jó példával kívánt elől járni. Míg szovjet párttitkár korában Rahmonovnak hívták, most már Rahmon a neve. A főügyész szerint nem méltó egy tadzsikhoz, hogy az -ov vagy -ova oroszos végződést illessze hozzá a nevéhez.
Csakhogy Tádzsikisztánban nincs munka, aki teheti, Oroszországba megy dolgozni. Ott pedig hasznosabb az oroszosan hangzó név, hiszen az ottani nacionalisták nemigen kedvelik a muzulmán bevándorlókat. Ezért aztán a nyelvi reform igen lassan halad előre. Javasolták, hogy az írás jelenlegi cirill betűs változatát változtassák meg. Később azonban letettek errő. A török nyelvű voltszovjet tagállamokban könnyű volt az áttérés, hiszen ott volt Kemal Atatürk példája, az áttérés a latin betűs ábécére. Ám Tádzsikisztán nyelve a perzsával rokon. Iránban az ősi írásmódot alkalmazzák, melyet nem ismer szinte senki Tádzsikisztánban, a latin betűs átírásra pedig nincs példakép. Így aztán maradt cirill betűs a tadzsik nyelv. A pizza szó azonban nem maradhatott, mert nem tadzsik, helyette a pitzo szót kell használni. Aki nem ezt teszi 120 dolláros büntetést fizethet, mai több mint egy havi fizetés.