Magyar segítséggel ismerik meg a mianmari parlamenti képviselők a demokratikus átmenet lehetőségeit és nehézségeit, nálunk képzik a mongol vámtiszteket, magyar segítséggel épül árvaház Kenyában (ahol a gyerekek magyar mesekönyvekből ismerik meg a világot), és hazai szakemberek segédkeztek egy etióp völgy öntözésében – csak néhány azok közül a sikeres magyar fejlesztési programok közül, amik uniós tagságunk tíz évéhez kapcsolódnmak.
Magyarország már akkor bekapcsolódott az EU fejlesztéspolitikájába, amikor még nem is voltunk tagok, így az új -most érvényes – közös fejlesztéspolitika kialakításában már mi is részt vehettünk, mesélte Fodor Erika a Külügyminisztérium főosztályvezetője. Ennek ellenére, ezt ő és Wintermantel Péter globális ügyekért felelős helyettes államtitkár is megerősítették, még mindig nem érjük el azt a szintet a nemzetközi fejlesztésre szánt összegek tekintetében, amit közösen meghatároztunk. Ezt, az alulfinanszírozottságot tekintette mindenki a legfőbb gondnak a magyar fejlesztéspolitikában. Amikor megindultak az uniós NEFE programok, meglehetősen nagy pénzt is adott a magyar állam erre – akkor azonban még a magyar civil szervezetek nem voltak felkészülve arra, hogy ekkora összegeket befogadjanak, értelmes, hasznos célokra költsenek. Mára a helyzet változott: a magyar civil szervezetek, amelyeknek több képviselője aktívan be is kapcsolódott a beszélgetésbe, felkészültek, sok jelentős nemzetközi program tapasztalata áll mögöttük, a válság azonban elvitte a fejlesztésre szánt bilaterális pénzek jelentős részét. Így jelenleg a hazai NEFE pénzek jelentős része nemzetközi fejlesztési szervezetekbe való befizetéseket jelent, amiből a magyar civilek csak kevesebb pénzt látnak viszont. Wintermantel Péter elmondta, voltak kezdeményezések arra is, hogy esetleg ezeket a befizetéseket csökkentsék, ezt azonban a kormány nem találta volna jó ötletnek, hiszen az ország hosszú távú érdekeit sértette volna egy ilyen döntés. A megoldás tehát nem az, hogy a multilaterális pénzeket csökkentsük, nem, hogy azokat jobban kihasználjuk, illetve, hogy a bilaterális együttműködésekhez rendelt pénzösszegeket növeljük. Erre – ezt Fodor Erika jelentette ki – a globális nyitás politikája kiváló lehetőséget kínál, hiszen a fejlesztéspolitika és a gazdaságpolitika, a magyar vállalkozások helyzetbe hozása a külpiacokon nem egymásnak ellentmondó, hanem éppen összecsengő célrendszer. Több hozzászóló is megerősítette, hogy a jó fejlesztéspolitika éppen segíti a külpiacokon érvényesülni kívánó hazai vállalkozásokat. Ezért is fontos, hogy – bár a magyar fejlesztéspolitika fő célpontja továbbra is a Nyugat-Balkán és Kelet-Európa – hangsúlyosan megjelenik immár a képb en Afrika és Ázsia is.
[widgetkit id=7]