Lucas és Abdelmalek senkinek nem szóltak: a legmélyebb csendben tűntek el otthonról június 11-én. Az apáknak mégis sikerült kinyomozniuk, hogy a fiaik Szíriába mentek, és csatlakoztak a radikális Iraki és Szíriai Iszlám Államhoz. Méghozzá Szulukban, a sivatagban, az északi Rakka város közelében.
Pol Van Hessche, a 18 éves Lucas édesapja kimerülten tért vissza a veszélyes küldetésről a török határra. Azt mondja: az ISIS harcosai egy órát adtak neki arra, hogy beszéljen a fiával. És persze hogy félt az öt-hat maszkos, fegyveres őr között, akik végig kísérték.
“A fiúk a sivatagban vannak, egy nemzetközi házban, más európaiakkal, indonézekkel és kínaiakkal. Sariát tanulnak, de félek, hogy később fegyvert kapnak ők is. Nem volt könnyű beszélni velük. Egy pillanatra sem maradhattunk kettesben. A fiam fél, mert börtön vár rá, ha visszatér Belgiumba. Nem is sikerült rábeszélnem erre. Pedig a belga államnak nem bűnözőként, hanem áldozatként kellene bánnia vele. “
Abdelmalek édesapját leginkább a fia cukorbetegsége aggasztja. A legrosszabbtól tart, nem hiszi, hogy a fiú hozzájut a gyógyszereihez Szíriában.
A két apa az ISIS vezetőivel tárgyalt, hogy bejusson a fiához. Az utat egy harmadik belga állampolgár, Dimitri Bontinck szervezte, aki tavaly haza tudta vinni a saját gyermekét Szíriából. Lucas és Abdelmalek marad. Másik, körülbelül 2 ezer európaival együtt. Akik azért utaztak Szíriába, hogy harcoljanak Asszad elnök rezsimje ellen.