A Nagy Kulturális Forradalom idején /1966-76/ arra buzdították az ifjúságot, hogy jelentse fel szüleit vagy tanárait, ha ők nem lelkesednek igazán Mao elnök kis vörös könyvecskéjéért. A fanatizált fiatalok feljelentései milliók életét tette tönkre: sok embert kivégeztek, másokat vidékre száműztek.
Ilyen száműzött volt például a kínai reformok atyja, Teng Hsziaoping is, aki egy pajtában disznókat őrzött. Liu Saocsit, az államfőt, börtönében meggyilkolták. Kína jelenlegi első emberét, Hszi Csinpinget, aki akkoriban diák volt, vidékre száműzték csak azért, mert édesapja elbukott a kormányzó kommunista párt belső harcaiban.
De a legszörnyűbb a családi feljelentések ügye: egy ügyvéd a saját édesanyját jelentette fel! Miért? Mert otthon, a családi vita kellős közepén, a mama fenntartásait hangoztatta Mao elnök döntéseivel szemben, míg a papa lelkesedett. A fiú a kormányzó kommunista párthoz szaladt, és a mamát letartóztatták. Hosszas kínzás után arra kényszerítették, hogy a nyilvánosság előtt gyakoroljon önkritikát, majd ezt követően kivégezték “mint a nép és Mao elnök ellenségét”!
Mama, bocsáss meg!- írja évek óta blogjában az ügyvéd, aki sírba juttatta édesanyját a Nagy Kulturális Forradalom idején. Mao elnök halála után, /1976/ a Nagy Kulturális Forradalom véget ért, és megkezdődött a reformok időszaka. A kormányzó kommunista párt súlyos hibának minősítette a Nagy Kulturális Forradalmat. Mao elnök özvegyét és támogatóit, “a négyek bandáját” börtönbe küldték, de a múlttal nem nagyon foglalkoztak. Mindenki a jelenre és a jövőre koncentrál Kínában, ahol a modern középosztály immár 400 millió embert számlál. Kína a világ második legnagyobb gazdasági hatalma.
Kit érdekel a múlt?
Amikor a bűnbánó diák bekopogott 44 év után idős tanárához, a kínai öregúr csak ennyit mondott: “Már nem is emlékszem. Felejtsük el!”