Nem engedhetem meg magamnak, hogy beteg legyek!- ez az alapfelfogás Kínában, ahol az egészségügyi hálózat messze elmarad a lakosság igényeitől. Bár az orvosok száma nem lényegesen kisebb, mint Európában vagy Amerikában, de a szakmai színvonal nagyon különböző. Emiatt a jó orvosok túlterheltek és drágák: naponta 70-80 beteggel is foglalkoznak, így nő a tévedés kockázata.
Mindig kell hálapénzt adni, csakhogy sokszor nincs miből. Pénz nélkül viszont egészség sincs, hiszen jól felszerelt kórházba is csak úgy lehet bekerülni, ha valaki nem sajnálja a költségeket. Ráadásul a betegek csodát várnak az orvosoktól: ha valaki nem gyógyul gyorsan, akkor biztosan az orvos a hibás. Régebben tisztelet övezte az orvosokat, de ma ezt gyanakvás váltotta fel: mennyi pénzt akarsz kiszedni belőlem a kezelésért?- ezen töpreng sok beteg.
Ha pedig a kezelés után, nincs azonnal eredmény, pedig a hálapénzt átvette az orvost, gyorsan előkerül a kés. A belügy és az egészségügy most elrendelte a kórházak fokozott őrzését, de a problémát nyilván nem oldotta meg, hiszen a dühös páciensek továbbra is az orvosokat hibáztatják az egészségügy összes gondjáért Kínában.