Prostitúció, szerencsejáték, kábítószer, kétes szórakozóhelyek- ezzel foglalkozott Japánban a Chongryon. A titokzatos szervezet azokat a koreai polgároknak a pénzét forgatta, akik a kommunista Észak-Koreával szimpatizáltak.
Amikor a csúcson volt a szervezet, akkor az éves forgalma meghaladta az egymilliárd dollárt! A keményvaluta pedig úgy kellett Észak-Koreának, mint egy falat kenyér. Nemcsak azért, mert a megboldogult diktátor szerette az amerikai whiskyt, mert a szankciók miatt csakis méregdrágán juthatott hozzá sok olyan technikai berendezéshez, amely szükséges volt az ország modernizációjához. Számítógépek például sokáig így jutottak el Észak-Koreába. Ám a japán kormány feldühödött azon, hogy Észak-Korea újrakezdte atomkisérleteit, sőt háborúval fenyegette meg Japánt! Vizsgálat indult és a vége: csődöt jelentett a Chongryon. A székházát kénytelen volt eladni, és a vételárat befizetni a japán államkasszába az elmaradt adó miatt.
Mindebből most levonták a tanulságot a 225-ös szobában Phenjanban. Mi folyik e titokzatos helyen? Onnan irányítják a keményvalutaszerzési-akciókat Észak-Koreában. Minthogy ez stratégiai ágazat, ezért közvetlenül az első számú vezetőhöz tartozik. Most kitették a csődbejutott pénzmosodát a kulcsfontosságú 225-ös szobából. Lefokozták a mindeddig stratégiai fontosságúnak ítélt intézményt. Átkerült a Hazafias Népfronthoz. Mi lesz a feladata? Minthogy pénzt már nem tud szerezni, hát szerezzen információkat! Vagyis kémkedjen! Így múlik el a világ dicsősége egy észak-koreai pénzmosoda számára Japánban, ahol torkig vannak a militarista rendszer fenyegetéseivel. A kérdés csak az ezek után, hogy Észak-Korea ifjú diktátora, aki Svájcban nőtt fel és megkedvelte a síelést, ezek után hogy jut majd márkás sílécekhez hiszen azok csak keményvalutáért kaphatók.