A repülő kívánságlámpás ma már a világ számos kontinensén elengedhetetlen kelléke az esküvőknek. Ám azt nem sokan tudják: eredetileg mire találták ki és hogy ki volt az ötletgazda.
A kiváltképp éjszaka mutatós világító papírballonokat, azaz repülő lámpásokat, más néven kívánságlámpásokat ma is gyakran engedik a magasba, ugyanis állítólag a belesuttogott kívánságok teljesülnek. Lássuk azonban, honnan is ered ez a hit, illetve voltaképpen milyen célokra használták eredetileg.
A papírballon, azaz a Tiang Deng eredete a keleti világban több száz évre nyúlik vissza, és akár hiszik, akár nem: a Távol-Kelet egykor legismertebb hadura, Kong Ming katonai információk oda-vissza juttatására használta, ugyanis a Tiang Deng akár több kilométer távolságba is elvitte a híreket.
A kémballon aztán egyre elterjedtebbé vált az ázsiai lakosság körében, az egyszerű emberek rájöttek, ha nincs lehetőségük a távolban élő rokonsággal érintkezni, a lámpás használatával juttathatják el szeretteiknek a fontos személyes üzeneteiket.
Később még jelentősebb szerepet kapott a világító papírballon, az ázsiai emberek hittek abban, hogyha “szélnek eresztenek” néhányat, azok megóvják őket és szeretteiket is a betegségektől vagy a szomorúságtól. Voltaképpen ezért kapta a kívánságlámpás vagy szerencselámpás elnevezést az eredetileg katonai célokra tervezett ballon.
Ázsiában ma már hagyománya van, hogy újév napján, illetve az úgynevezett Fullmoon ünnepeken több ezer szerencselámpást repítenek az égbe, bízva abban, hogy elűzi a rosszat, és amikor a fénye kialszik, egy új, tisztább élet veszi kezdetét, világszerte pedig egyre népszerűbb ez a keleti hagyomány.