Képviselőt ítéltek halálra Bangladesben

Salahuddin Quader Chowdhury az  iszlamista ellenzék egyik vezetője. Az ítélet szerint részt vett az  1971-es függetlenségi háború vérengzéseiben egy Pakisztán-párti miícia vezetőjeként. 

 A történet szálai mélyre vezetnek vissza. 1947-ben a britek muszlim és hindu többségú országokra oszották indiai gyarmatukat. Bengál keleti részén a muszlimok voltak többségben, így a terület Pakisztánhoz került. Kulturálisan, etinaikailag azonban a terület sosem volt kapcsolatban a mai Pakisztánt alkotó régiókkal – a helyzet a hetvbenes évek elejére a pattanásig feszült, egyre-másra alakultak a feüggetlenséget követelő csoportok. 1971-ben aztán a pakisztáni titkosszolgálat tisztogatásba kezdett keleten, ami felizzította a felkelés lángját.  A felkelés vezetője Mujibur Rahman, az Awami (Népi) Liga vezetője lett.  Azok, akik elsősorban nem a bengáli nyelvben és kultúrában, hanem az iszlámban találták meg identitásukat (ők kisebbségben voltak) értelemszerűen a központi hatalomhoz húztak inkább, hiszen az Awami Liga szövetségesnek tekintette a fő ellenséget, Indiát.  E ponton pedig elszabadult a pokol.  A pakisztáni hadsereg, és helyi támogatói nyolc hónapon keresztül harcoltak a meglehetősen rosszul felfegyverzett helyi felkelőkkel. Az ítélet szerint őket támogatta tevőlegesen az akkor muszlim diákvezér Chowdhury, aki – szintén az ítélet szerint – maga is részt vett a vérengzésekben. 

Nyolc hónap után India beavatkozott, egy hónapon belül a pakisztáni hadsereg megadta magát, és kikiáltották a független Bangladest.  A politikai iszlám vezető pártját, a Jammat-e-Islami-t pedig, amely végig támogatta a pakisztániakat, betiltották. 

Azonban azóta is szinte folyamatos a politikai bizonytalanság. Az ország első két államfőjét Mujibur Rahmant, és Ziaur Rahmant is meggyilkolták. Az országot azóta az általuk alapított mozgalmak, az Awami Liga, és Bangladesi Nacionalista Párt, illetve vezetőik:  Seikh Hasina (Mujibur lánya), és Begum Khaleda Zia (Ziaur özvegye) kergetik zűrzavarba rendszeresen.  (Pedig a bangladesi alkotmány még azt is előírja, hogy a választások előtt három hónappal független ügyvezető kormány veszi át az ország vezetését, hogy így kerüljék el a választási csalásokat.) Az iszlamisták közben lassan visszatértek, és Khaleda Zia legutóbb már csak velük tudott kormányozni. 

A BNP-t és iszlamista szövetségeseit azonban a választásokon elkergették 2009-ben. És Seikh Hasina megígérte, hogy végre feltárják a múlt bűneit. Fel is állt a Nemzetközi Büntető Törvényszék, és munkához látott. Ezzel pedig negyven éves sebeket tépett fel, soha el nem mondott történeteket hozott a felszínre. 

Az ellenzék persze helyből elfogultsággal, politikai boszorkányüldözéssel vádolta a bíróságot. Az Awami Ligának viszont sikerült – az elmúlt fél évszázadban másodszor – kijátszani az etnikai nacionalizmust az iszlám ellen. Az országot tüntetéshullám öntette el – különösen, amikor megszületett az ítélet.

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez