Az utóbbi hónapokban gyakran voltak véres összecsapások Mianmarban a muzulmán kisebbség és a buddhista burmai többség között. A bangladesi határ menti Rakhine tartományban a konfliktus etnikai jellegű is, hiszen az ott élő muzulmán rohingyák ősei az egykori Brit-Indiából települtek Burmába. A rohingya kisebbség lélekszáma 800 ezer körüli, itt él egy blokkban, Mianmarban a legtöbb muzulmán. De a legtöbb burmai nagyvárosban is élnek elszórtan muzulmánok, akik többnyire kereskedelemmel foglalkoznak. A hatvanmilliós mianmari össznépességen belül kb. 4 százalék a muzulmánok aránya, tehát mintegy 2 és fél millió iszlám hitű ember él Burmában. De ez az együttélés nemcsak Rakhine tartományban bonyolult.
Nemrég másutt is voltak összetűzések, amelyek többször is muzulmán ellenes pogromokká alakultak. A szemtanúk beszámolói szerint gyakran buddhista szerzetesek vezették azokat a csoportokat, amelyek a muzulmánok otthonaira, üzleteire támadtak. A burmai szerzetesek, akik korábban tiszteletre méltó bátorsággal fordultak szembe a katonai rezsimmel, sokat vesztettek jó hírükből. A most rendezett rangooni tanácskozáson mindenki azt hangozatta, hogy a vallási béke megteremtése a fő cél. De amikor a francia rádió tudósítója egyenként is elbeszélgetett a szerzetesekkel, legtöbbjük így kommentálta a helyzetet: mi békét akarunk, de muzulmánokkal mindig gond van, a konfliktusokat mindig ők kezdik. Ebből az alapállásból persze nehezen alakítható ki egy olyan „békeprogram”, amely a muzulmánok számára is elfogadható. És főleg addig nem, amíg csak monológ van és nem dialógus. A buddhista szerzetesek egyetlen muzulmán vezetőt sem hívtak meg a vallási békéről rendezett szemináriumra.