De az ismerős magyar népviseletek, matyók, kalocsaiak, sokácok közt most itt-ott színpompás szárikat, virággal díszített hajfonatokat fedezhettünk fel. A díszvendég – a rendezvény történetében először, Európán kívülről érkezett: India. A színpadon pedig olyasmit láttak a nézők, amit eddig Magyarországon sosem, sőt Európában is csak nagyon ritkán. Igazi cshaú táncot. Indiában a táncnak évezredes hagyománya, és számos megjelenési formája van – a cshaú a szubkontinens észak-keleti részéről származik. Eredetileg harci tánc, sőt, egyfajta harcművészet – erről már az első szám után meggyőződhettünk – Durgá istennő győzelmét látványos harci jelenettel mutatták be. A táncosok maszkot viselnek, így bújnak az emberek, álatok vagy istenek bőrébe. Somi Panni – aki maga is az indiai táncok szakértője – elmondta, a csahú egészen különleges helyet foglal el az indiai táncművészetben, hiszen a többi, klasszikus tánctípussal ellentétben, nem a kifinomult kézmozdulatokkal, hanem a maszkokkal, és az egész testre kiható mozgásformákkal jelenítik meg a személyt – vagy éppen állatot. A színpadtól nem messze egy hagyományos, fehérre meszelt magyar parasztház, és mellette a pajta alakult át egy talpalatnyi Indiává – a gyerekek virágot köthettek a hajukba, mandalát rajzolhattak, leírhatták a nevüket szanszkritul, vagy olyan csodálatos arcfestést kaphattak, mint a táncosok. Minden asztal előtt hatalmas volt a tömeg, a pajtában egy tűt nem lehetett leejteni. A nap végén, a gálaelőadás előtt Gauri Shankar Gupta, az Indiai Köztársaság nagykövete láthatóan meghatódottan köszönte meg a nézőknek a hatalmas érdeklődést.
