Tudósítója meginterjúvolt egy gazdát Oruzgan tartományban.”Rossz volt a termés, tavaly 15 kg- t szüreteltem, idén csak 1- et.De nem térek át semmi másra, mert az nem fizetődik ki. Ezt mindig el lehet adni. Ha jó a termés, akkor olcsóbb, ha rossz, akkor drágább!”- fejtegette a gazda Oruzgan tartományban.
Mindenki érdekelt az ópium üzletben: a gazdák, a helyi kiskirályok, a rendőrök, a miniszterek, sőt a tálibok is. A brit csapatok 20 ezer font ópiumot találtak Hellmand tartomány kormányzójának palotájában. Alig tudták elérni, hogy Karzai elnök menessze a kormányzót, aki régi jóbarátja volt. Amikor végül lemondott a kormányzói posztról, akkor bekerült a szenátusba Kabulban.
Hellmand tartományban, ahol a legtöbb ópiumot állítják elő, az amerikai csapatok nagyszabású akciót indítottak. 14 ezer amerikai katona vett részt benne, csakhogy ők hamarosan kivonulnak. Mi lesz utána? ” Ha csökken a nyugati támogatás, akkor megnő az ópium gazdasági szerepe.”- nyilatkozta az amerikai lapnak az ENSZ Kábítószerellenes irodájának afganisztáni főnöke.
Az afgán kormánynak külön minisztériuma van, amely a kábítószer ellenes harcot koordinálja. Természetesen a New York Times megkérdezte a minisztert is, hogy mi kellene a sikerhez az ópium ellenes háborúban? A miniszter röviden és katonásan így válaszolt : “politikai akarat!” Ebből már ma sincs túlságosan sok, de az is minden bizonnyal csökkeni fog, amikor a NATO csapatok elhagyják Afganisztánt 2014-ben- állapítja meg a New York Times.