Például Etiópiában, ahol viszonylag jó színvonalú a bőrfeldolgozás és a munkaerő költsége még jóval a kínai szint alatt van. Egy nagy kínai cég cipőgyárat létesít a kelet-afrikai országban és a termékeket az amerikai és az európai piacra szánja. Egy ruhaipari cég az egyiptomi Port Szaidban létesített üzemet és a termékeket „Made In Egypt” címkével adják majd el. Egy nagy sanghaji elektronikai üzem még nem merészkedik Afrikába, de az indonéz munkaerőt, olcsóbb volta mellett, elég képzettnek tartja „High Tech” termékek előállításához is. De a kínai tőke mozgása már nem csak az alacsonyabb bérköltségekkel magyarázható. A „Great Wall Motors” azért létesített autógyárat Bulgáriában, hogy közelebb kerüljön a potenciális piacnak tekintett balkáni országokhoz. És még inkább hosszútávra tervez az a kínai cég, amely a megújuló energiatermelésre specializálódott. A közép-franciaországi Chateaudun-ban hoztak létre üzemet. Részben azért, hogy közelebb legyenek ők is a vevőkhöz, de még inkább azért, hogy megtanulják azt az európai munkakultúrából, amit nekik is érdemes. És ezért nem sajnálják az európai munkabért sem…(RFI)