Az elnöki palotában az estély mindig pontosan fél nyolckor kezdődött. Nyolckor lépett be a Kedves Vezető. Nem sokkal később megérkezett neje is. Kim Dzsong Il lesegítette a bundáját, majd maga mellé ültette a trónra. Megkezdődött az ivászat és a tánc. Este tízre már mindenki tökrészeg volt, beleértve Észak-Korea urát is, de kivéve az elnökasszonyt. Aki zavart mosollyal ült a trónon, majd amint lehetett eltávozott…
És ekkor kezdődtek az orgia előkészületei: megérkeztek a táncos lányok – igen csekély öltözetben. De ezt is le kellett vetniük. Maga a diktátor adott erre parancsot! „Vegyetek le mindent! A melltartót is! A bugyit is!” Ezek után megkezdődött a tánc. Kim Dzsong Il odarendelte a már kissé ittas kádereket, és mindenki kapott egy lányt. Meg egy jó tanácsot: „Ne felejtsd el, csak a tánc a tied, a lány az enyém. Ha többet akarsz, akkor felségsértést követsz el!”
A lányok ugyanis az elnöki kéjkommandó tagjai! A francia kutató szerint a kommandó létszáma 2000. Közvetlenül az érettségi után válogatják ki őket Phenjan középiskolákban. Három feltételnek kell megfelelniük, amellett, hogy megfelelően csinosak: be kell tölteniük a 18- ik évüket, még szűznek kell lenniük és természetesen nem lehet semmiféle betegségük sem. A sikeres felvételi után három csoportra osztják a kéjkommandót. Az első csoportba azok kerülnek, akik szexuális szolgáltatásokat nyújtanak a diktátornak vagy az általa kijelölt személynek. A másodikban kerülnek azok, akik masszírozhatják Észak-Korea vezetőit. A harmadik csoport a táncos és énekes lányoké. Őket irigylik a legtöbben: számukra kötelező a külföldi képzés, méghozzá Párizsban! A Lidoval van szerződése Észak-Koreának és a lányokat ott képzik. Otthon aztán párizsi módra táncolhatnak- egyetlen átlátszó vörös csillagba öltözve!
Miután az elnökasszonya eltávozott, maga Kim Dzsong Il is rávetette magát az italra és a nőkre. Mindig volt körülötte 2-3 lány. Nem volt állandó partnere, gyakran cserélgette az ifjú hölgyeket, akiknek a nevét sem jegyezte meg.
Az orgia végén a diktátor dalra fakadt: „Ronda vagyok, mint a bűn, de mégis szeretnek a lányok!”- üvöltötte torkaszakadtából a dalt, amely mellesleg egy dél-koreai sláger egyik részlete. A francia kutató egyébiránt megírja, hogy a diktátorok- bár tetszésük szerint váltogathatták a nőket- lelkük mélyén tartottak tőlük. Mao elnököt a testőrség előtt szidalmazták a szeretői, és a teljhatalmú vezér földresütött szemekkel hallgatott… Kim Dzsong Il pedig akkor csapongott ki igazán, ha neje külföldön volt orvosi kezelésen. Nejének és erősakaratú húgának véleményére mindig adott a diktátor, aki gyakran panaszkodott arról, hogy a családban a nők viselik a nadrágot
(Visited 1 times, 1 visits today)