Olasz régészeknek sikerült a hírhedt Ciprián-járvány közvetett nyomaira bukkanniuk az egyiptomi Thébában: olyan sírt fedeztek fel, amit a sírásók vastagon beborítottak mésszel,ami akkoriban a leghatékonyabb fertőtlenítőszernek számított. A szakértők a közelben három hatalmas égetőkemencét is felfedeztek, amelyek segítségével a mészkőből égetés során állítottak elő kalcium-oxidot, vagyis égetett meszet. A kutatók szerint az áldozatokat egy hatalmas máglyán égették el.
Az újonnan előkerült luxori maradványok is alátámasztották a kutatók eddigi elképzeléseit a kór kiterjedtségéről és erejéről. A régészek nem találtak arra utaló jelet, hogy az áldozatok esetleg valamely rítus miatt lettek volna elhamvasztva. “Olyan maradványokat is találtunk, amelyek nem voltak elégetve, csak pusztán bedobták őket többi közé a meszes gödörbe.” – jelentette ki Francesco Tiradritti olasz egyiptológus, a kutatócsoport vezetője.
A “Ciprián-pestis” néven nevezett betegség egykor végigsöpört a Római Birodalmon valamennyi tartományán, és sok halottat hagyott maga után. A karthágói püspök találóan megjegyezte, hogy ez a betegség jelenti a “Világvégét”. Szent Ciprián De mortalitate (A halandóságról) leírja: “a belek összecsavarodnak a folyamatos hányás miatt és a beteg szemei tűzben égnek az odatóduló vér miatt, bizonyos esetekben a végtagok rothadásnak indulnak.”
A 250 és 271 között dúló járvány egyes források szerint csak Róma városában naponta 5 ezer ember halálát okozta. Ebbe halt bele két római császár is: 251-ben Hostilianus, 270-ben pedig II. Claudius Gothicus.