Korábban az afgán államfő ahhoz ragaszkodott, hogy a tálibok valahol Afganisztánban nyissanak meg egy képviseleti irodát, amelynek nem lehet más feladata, minthogy a megbékélésről tárgyaljon a nyugat által támogatott vezetéssel. A háttérhez tartozik, hogy a tálibok ma is Iszlám Emirátusnak tekintik Afganisztánt és magukat továbbra is legitim kormánynak tartják. Később az afgán elnök abba is belement, hogy ez a bizonyos nem hivatalos követség Törökországban vagy Szaúd-Arábiában nyíljon meg. De vehemensen tiltakozott a katari hatóságoknál, amelyek Kabul belegyezése nélkül otthont adtak a tálib képviseletnek. Azóta eltelt egy hét, amely engedékennyé tette az afgán államfőt. Mert néhány bizalmas telefon után közölte: mégsincs kifogása a Katarban megnyíló tálib képviselet ellen. Az interurbán vonal másik végén amerikai és német külügyi tisztviselők késztették kompromisszumra . A Karzai kormányt katonákkal és dollár milliárdokkal támogató Németországnak és az Egyesült Államoknak elege van az afganisztáni háborúból és valamiféle tárgyalásos rendezést szeretnének előkészíteni. Persze a reális erőviszonyok alapján Karzajnak is világos: ha 2014-ben elhagyják Afganisztánt az utolsó harcra fogható amerikai és NATO csapatok, ő egyedül, épphogy formálódó hadseregével, aligha lesz képes ellenállni az évtizedes harcokban edzett tálib csapatoknak. Tehát nincs más út,, mint a tárgyalás, a kompromisszum. És most ebbe az irányba terelték az afgán államfőt, legfontosabb támogatói is, akik nélkül hatalomra sem kerülhetett volna, és akiknek a segítsége létfontosságú volt ahhoz, hogy pro forma még mindig ő Afganisztán államfője. De 2014-ben új korszak kezdődik és Karzai is csak abban bízhat, hogy a kompromisszumkészség minimuma ellenfeleiben is megvan. Vagy nincs, de ez az a forgatókönyv, amellyel egyelőre a Nyugat sem akar szembenézni…(BBC)