Az elhatározásnak lökést adott, hogy Washington környezetvédelmi aggályokra hivatkozva 2013-ra, vagyis a jövőre esedékes elnökválasztás utánra halasztotta a döntést TransCanada Corp. által szorgalmazott Keystone XL vezeték megépítéséről. A csövön Alberta tartományból a Mexikói-öböl térségében lévő amerikai finomítókba szállítanák a kőolajat.
“Nem akarjuk az összes tojásunkat egyetlen kosárban tartani” – jelentette ki a múlt héten az amerikai halasztással kapcsolatban Joe Oliver kanadai energetikai miniszter, aki Torontóban az ágazatban érintett cégek vezetői előtt mondott beszédet.
“Támogatjuk az olyan infrastruktúrák kiépítését, amelyek olyan piacok felé viszik a forrásokat, amelyeknek szükségük van rájuk”, mondta Oliver, külön megemlítve Kínát és Ázsiát. Az egyik elképzelés szerint új vezetéket kellene megépíteni a kontinens belsejében fekvő Albertából a csendes-óceán-parti Kitimat kikötőig, egy másik szerint viszont a meglévő rendszert lehetne meghosszabbítani.
Az Enbridge nevű vállalat 5,5 milliárd dollárért kívánja megépíteni az új, csaknem 1200 kilométeres hosszúságú csővezetéket Albertától a brit-kolumbiai mélytengeri kikötőig, a Kinder Morgan Energy Partners pedig 4 milliárdért a már meglévő, kanadai-amerikai határ nyugati széléhez vezető csövet ágaztatná el, szintén Kitimati felé.
Az Enbridge amerikai, kanadai és ázsiai cégek által támogatott, Northern Gateway (Északi Kapu) elnevezésű projektje – ha nem csúszik el a környezetvédők és az őslakosok tiltakozásán – 2013-ra szerezheti be a szükséges hivatalos engedélyeket, és a vezetéken 2017-ben lehetne megkezdeni az olajszállítást. De az exporttervek nemcsak az olajra korlátozódnak. Az agyagpala-gáz kitermelésében bekövetkezett, robbanásszerű növekedés és a hazai piacokon ennek következtében tapasztalt árcsökkenés nyomán amerikai és kanadai cégek azt tervezik, hogy Japánba és más ázsiai országokba szállítanak majd.
(Visited 1 times, 1 visits today)