A kommunista párt az arab tavasz tovaterjedésétől és a belső veszélyektől tartva úgy döntött, szigorúbb megfigyelés alá kell vonni a több mint egymilliárdos lakosságot.
Csungcsingben (Chongqingben), a Kína délnyugati részén található nagyvárosban a világ legnagyobb megfigyelőrendszerét kezdték el kiépíteni, amelynek eredményeképp több mint 500 ezer kamera pásztázza majd az utcákat.
Idén országszerte már több mint 12 millió kamerát telepítettek, 2010-ben ez a szám több mint 10 millió volt – mutatott rá az IMS Research tanácsadó cég. Eközben az Egyesült Államokban mindössze 3,5 millió új biztonsági kamerát helyeztek ki 2011-ben.
Peking körülbelül 3 milliárd dollárt költhetett idén a megfigyelőrendszerek fejlesztésére, ami 20 százalékos növekedést jelent.
A 12 fős washingtoni – amerikai-kínai gazdasági és biztonsági – vizsgálóbizottság szerint a Kínai Kommunista Párt ezzel válaszolt az ország stabilitását veszélyeztető eseményekre. Ugyanakkor Scot Tanner Kína-szakértő szerint a megnövekedett biztonsági ellenőrzésre nemcsak a kormány félelme szolgáltat okot, de a bűncselekmények számának megugrása is.
A 2000-ben létrehozott, a kongresszus munkáját segítő amerikai testület jelentésében azt állította, hogy Kína 2010-ben mindent összevetve 83,5 milliárd dollárt költött a belbiztonságra, ami túlszárnyalta a 81,2 milliárd dolláros katonai költségvetést. A bizottság úgy értékelte, hogy ez a szám a következő években tovább nőhet, s a nemzetbiztonsági kiadásoknál gyorsabb ütemben.
A Rand Corporation elemzője, James Dobbins szerint Kína nem tartja komoly fenyegetésnek a külső veszélyforrásokat, és sokkal jobban aggódik a belső helyzet miatt. Ha a gazdasági növekedés lassul, felszínre törhetnek a nagy és etnikailag megosztott népességgel járó problémák – tette hozzá a szakértő.
Az egyenlőtlenségek, korrupció, légszennyezés és infláció – az élelmiszerárak 10 százalékkal nőttek az elmúlt évben – pedig már idén is több tiltakozót vitt az utcára.
Peking az internethez és a kommunikációs szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a külföldi újságírók szabadságának korlátozásával, illetve az ellenzék elhallgattatásával próbálta meg elfojtani az elégedetlenséget. Az egyiptomi tüntetések kezdetén például a keresőmotorok Kínában nem adtak találatot a Kairó és Egyiptom kulcsszavakra, a kormány pedig igyekezett minél negatívabb színben feltüntetni az eseményeket, amelyek szerintük “káoszt és nyomort hoztak” az adott országra.
(Visited 1 times, 1 visits today)