A fővárosi „nyóckerben” a Nagy Fuvaros utcában található budapesti iroda apró tárgyalójában szakkönyvek sorakoznak a polcokon. Bitay Endre mosolyogva hívja fel a figyelmemet a három vaskos kötetben kiadott, Líbia földtana című munkára. Beleástuk magunkat a témába, – mondja, ami vízkutatással és kútfurással foglalkozó cég esetében nem korlátozódik a szakirodalomra.
Az első afrikai kaland-Líbia
A vállalat még a szocializmus idején a 70-es 80-as években, államközi szerződés révén vágott bele a líbiai projektbe, amely az afrikai ország északi nagyvárosainak vízellátását szolgálta. Tanulságos időszak volt, – idézi fel a múltat a vezérigazgató, az akkor létező legkorszerűbb technológiával, hatalmas nemzetközi vállalkozásban vettünk részt, amit a líbiaiak fizettek. A projekt befejeződött, de a későbbiekben, már a kilencvenes években is szükség volt a magyar cég szakértelmére, tudására, tapasztalatára a vízellátó rendszer üzemeltetésében, karbantartásában. Magyar cég, a Tesco Consulting közvetítésével tért vissza a VIKUV Líbiába, tízfős szakemberbrigáddal. A helyismerettel, helyi kapcsolatrendszerrel bíró közvetítő szerepe felbecsülhetetlen volt, közreműködése nélkül nem lehetett volna boldogulni ezen a sajátos szabályok szerint működő piacon, ahol az adminisztráció, az ügyintézés, köztük a pénzügyek lebonyolítása, a különböző hatósági engedélyek beszerzése az energiák jelentős részét felemészti. A projekt szerény anyagi haszonnal, de komoly tapasztalatokkal járt. Szerencsénk is volt, a Kadhafi-rendszer összeomlása előtti pillanatokban kifizettek minket, így nyereséggel tudtuk befejezni líbiai tevékenységünket – mondja Bitay Endre.
Új terepen, Etiópiában
A tendert a Magyar Külügyminisztérium írta ki 2007-ban, a VIKUV pályázott és nyert. Beragadt államadósság fejében az etiópiai Kobo-Girana völgyben található, 2500 lakosú Abuware falu vízellátására, három kút fúrására és 30 hektárnyi területen csöpögtetős öntözőrendszer, ahhoz kapcsoló vezetékrendszer és vízmű kiépítésére szólt a megbízás. A 800 ezer dolláros projekthez a VIKUV 15%-os önrésszel járult hozzá. És hosszas egyeztetések, előkészítés után belevágott. A Líbiában szerzett afrikai tapasztalatokkal itt semmire sem mentünk, erősíti meg Bitay Endre azt az igazságot, hogy a kontinens országait nem lehet egy kalap alá venni, mindenütt mások a körülmények, a viszonyok. A másutt működő üzleti modellek helyett itt valami újat kellett kitalálni. Dudás György, a projekt vezetője visszatekintve rendkívül fontosnak tartja a beruházás negyedik elemét, amely etióp vízügyi szakemberek magyarországi képzését jelentette. Ezek az emberek a magyarországi tanulmányút után nagy segítségünkre voltak, hiszen ismerték a helyi viszonyokat, szót értettek a helybéliekkel – idézi fel az indulás körülményeit az okleveles bányamérnök. Ez azért volt különösen fontos, mert a falu Addisz-Abebától 650 kilométerre, nehezen megközelíthető környéken fekszik, ahol külföldi korábban nemigen fordult meg. A projekthez meg kellett nyerni a helyiek támogatását és érdekeltté kellett őket tenni abban, hogy velünk együtt dolgozzanak a sikerért. Az ugyanis nagyon drága megoldás lett volna, ha itthonról viszünk ki szakembereket minden munkafolyamat elvégzésére – mondja Dudás György.
Amikor az üzleti sikert nem a pénz jelenti
Bitay Endre ma már derűsen idézi fel, de ott és akkor nyilván nem volt őszinte a mosolya, hogy hetekig tartott darut szerezni, hogy a beruházáshoz kapcsolódó vízmű két konténerét beemeljék a helyére. De ezt is megoldották. A projekt 2010-ben készült el, de a hivatalos átadóra éveket kellett várni. Az a bizonyos adminisztráció… Helyi kapcsolatrendszer, és lehetőség szerint állami jelenlét, háttértámogatás, a helyi viszonyok alapos feltérképezése, az ott élők igényeinek, szükségleteinek felmérése, a helyi közösségek érdekeltté tétele, bevonása – sorolja a sikerhez szükséges feltételeket a vezérigazgató. Aki elismeri, hogy anyagi szempontból nem volt nyereséges a projekt a VIKUV számára, de a megszerzett tapasztalat és referencia a későbbiekben még jól jöhet. Ma is sok megkeresését kapunk Afrikából, megismerték a munkánkat, a nevünket, számunkra ez volt az üzleti haszon – mondja, hozzátéve, hogy a cég most éppen Mongóliában készül új projektekre.
Közhelyek nélkül: a víz valóban az élet forrása
Néhány éve a magyarok jelentős része nyomorgó, nélkülöző országként tekintett Etiópiára. Pedig Afrika egyik legdinamikusabban fejlődő államáról van szó, ahol szembetűnő a fejlődés. Bitay Endre nem látott koldusokat, éhezőket az utcákon, látott viszont valami egészen mást, amikor visszatért az ünnepélyes megnyitóra Abuware-be. Itthon sokan azt mondták neki, inkább ne menjen, mert úgyis széthordták, szétlopták, feldúlták az egészet. Nem így történt. A vízműre fegyveres őr vigyáz, a helyiek féltő gonddal óvják a kutakat, a vezetékeket. Amikor kinyitották a vízmű konténerét, több tucat mobiltelefon szívta a töltőkből az áramot. Merthogy a helyieknek már mobilra is futja, az öntözőrendszer beüzemelése óta sokukból lett módos ember. A korábbi egy helyett ma már háromszor tudnak aratni egy évben és a termékeikre mindig van kereslet. A víz valóban az élet, egy jobb élet forrása számukra. Magyarok segítségével jutottak hozzá. Mi ez, ha nem siker?