A hátsó ajtón keresztül politikusok, művészek, diplomaták közlekedtek: vannak olyan nevek, amelyek kiemelkednek ebből a sorból, mert gyakran sőt azt is mondhatjuk, rendszeresen közlekedtek a ,,hátsó ajtón” keresztül.
Az egyikük Jimmy Carter volt amerikai elnök, a másik pedig Gabriel García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író.
Ezeknek a kis lépéseknek, bár sikerük igen korlátozott volt, mégis nagy jelentőségük van a 2015. áprilisára meghirdetett panamavárosi Amerikák Csúcstalálkozóját megelőző időszakban: ha Obama elnök megerősíti részvételi szándékát, akkor a két fél vezetői először ülnek le közös asztalhoz a kubai forradalom győzelme, vagyis 1959 óta.
Peter Kornbluh és William LeoGrande Back Channel to Cuba című könyvükben számtalan archívum és irattár anyagának átnézése után írták meg a titkos talákozók rendszerének történetét.
Kubai részről az első kapcsolatfelvételre még 1961-ben került sor: maga Che Guevara Uruguayban, a Szövetség Uruguay Fejlődéséért elnevezésű konferencián az amerikai küldöttel, Richard Goodwinnal küldött egy doboz Habanos Cohiba szivart Kennedy elnöknek. Ebben a dobozban volt egy kis üzenet: ,,Nehéz írni az ellenségnek, ezért inkább kezet nyújtok” – szólt az üzenet.
Egy évtizeddel később Henry Kissinger is kapott egy doboz Cohiba szivart Fidel Castrótól, válaszul arra az 1974-ben elküldött, kézzel írott Kissinger-üzenetre, amelyben ez állt: ,,azt hiszem, vannak olyan dolgok, amiről beszélnünk kell”. Ezt követően 18 hónapon keresztl szállodákna, repülőtereken, magánrezidenciákon számos kubai és amerikai megbízott ült asztalhoz. Kornbluh szerint soha nem álltak még olyan közel az embragó feloldásához, mint akkor, de Fidel váratlanul az angolai katonai segítségnyújtás mellett döntött. S ekkr Kisisnger Kuba megbünttetését választotta.
A találkozók mindenki által ismert eseményekhez kötődnek – és ezekből nem volt kevés. Az első ilyen talákozó a sikeretelen inváziós kísérlet után jött létre és a Disznó-öbölben elfogott amerikai katonák szabadon engedése volt a téma.
James Donovan ügyvéd, aki a Nürnbergi perben is részt vett, ült le, hgy a Disznó-öbölben elfogott amerikaiak szabadulásáról tárgyaljon. Ugyanakkor a CIA egy búvárruhát küldött vele ajéndékba Castrónak: ez a ruha tuberkolózis vírussal volt – Donovan tudta nélkül – megfertőzve. Az ajéndék végül nem került Castróhoz, mert egy józanabb CIA-ügynök ezt megakadályozta – de kitudódott. S megalapozta a két ország sajátos viszonyát…
Ezek nélkül a találkozók nélkül talán nehéz megérteni, hgy mi trténik a két ország kapcsoaltában és milyen nehézségek előtt áll Barck Obama elnök a Kuba-kérdésben. Ugyanis most mér olyan országok is egyre hangosabban követelik az embargó megszüntetését, mint Chile, Argentina és Mexikó.
Fidel Castro 1989-ben kikísérte a Havannában tartózkodsó Mihail Gorbachovot a repülőtérre és tájékoztatta, hgy javítaná a kapcsoaltokat az Egyesült Államokkal. Ezt Gorbacsov tolmácsolta is Bush elnöknek még abban az évben Máltán, de nem talált kedvező visszhangra. Aztán az eseméyek felgyorsultak, az ügy ,,elaludt” – Amerika Európában volt érdelekelt, ahol rendzsert váltottak.
Később Gabriel García Márquez író lépett az első helyre a két ország közötti üzenetvitel terén: személyesen vitte a ,,tiltott áthajózók”, a balserók okozta válság megoldására és egy magánvacsorát javasolt 1994. augusztusára az amerikai Fidel Castro javaslatát Bill Clintonnak Martha’s Vineyard amerikai szigeten – eredménytelenül.
García Márquez következő missziója 1998-ban történt, amikor a fehér Ház híres Keleti termében adta át Fidel Castro üzenetét arról, hogy egy terrorista merénylet készül az Egyesült Államok ellen. ,,Gabo” csendes munkája számos hasznos csatornát nyitott meg a két ország között, de Clinton a Miamiban élő kubai diaszpóra szavazatai mellett döntött: a közeledésből semmi sem lett. A diszpóra érdekelt a fezsültség megtartásában és a Castro rendzser erőszaks megdöntésében: a békés átmenet ugyanis rendezné a jóvátételi ügyeket is, és ez nem adna lehetőséget a szabad rablásra…..
Most Obamán a sor – s ezt a fejezetet egyelőre nem lehet megírni: egész Latin-Amerika szeme Panamára szegeződik, ahol 2015-ben sokan átörést remélnek…..