Patagóniáról dús növényzetű erdők, fjordok és jégvájta festői tavakat kísérő hófedte hegycsúcsok jutnak eszünkbe, miközben a táj felett hatalmas kondorkeselyűk kőröznek. A bolygónknak egy rendkívül sokszínű vidéke ez, amely nem véletlenül ihlette Darwint híres evolúcióelméletének kidolgozására: négy éven keresztül járta a vidéket, figyelte állatvilágát. Patagónia azonban nem lenne a a modern világ része, ha nem fenyegetné ezt is a pusztulás.
A klíma megváltozott, a térség elsivatagosodását segíti az itteni erős, metsző szél és a gleccserek fokozott ütemben veszítik el jégtakaróikat. Ez pedig veszélybe sodorja a természeti környezetben honos állatvilágot – s ekkor még nem beszéltünk az ember beavatkozásáról: talajszennyezésről, erőművekről, folyók eltérítéséről. Patagónia azonban ,,találkozott” a Fundación Tompkins Conservation-nal, vagyis a Tompkins Környezetvédelmi Alapítvánnyal. A szervezet közel két évtizede vásárolja fel a veszélyeztetett területeket, és a természeti környezet védelme érdekében ,,művelés alá” helyezi azokat. Az első ilyen terület, a chilei Pumalin Park volt: itt a Pinochet kormányzat gazdaságpolitikájának melléktermékeként egész erdőket, ritka és csak ott honos fákat töröltek le a biológiai térképről. 2007-ben azonban Chile visszakapott a 290 ezer hektárnyi rehabilitált erdőt, mint ahogyan 2005-ben Argentina vehette át a romjaiból ujjáélesztett Corcovado Nemzeti Park 80 ezer hektárnyi területét.
A szervezet mögött a Tompkins házaspár áll, Kristine és Douglas Tompkins. Jelenleg azon fáradoznak és arra költik vagyonukat, hogy létrehozzák Chilében a Patagónia Nemzeti Parkot. A santiagói kormány már három évtizede kinyilvánította, hogy rendkívüli elsőbbséget ad a terület rehabilitációjának, de mégis, Tompkinsék megjelenéséig nem történt semmi. Tíz éve dolgoznak itt és sok mindenen keresztül mentek: égett már a birtokuban lévő erdő, feljelentették őket gyanús munkálatok végzéséért, újtipusú gyarmatosításért, cionista összeesküvők is voltak és a helyi parasztsággal is volt némi összetűzésük a földek megszerzése miatt. Akik azonban megértik, miért is kell nekik a föld, azok között sok segítőre is találtak.
Tompkinsék egy feneketlen hordóba öntik a pénzt. A filantróp tevékenységhez nem szokott chilei társadalom gyanúsan szemléli az érthetelen munkálatokat, de Tompkinsék meg vannak győződve arról, hogy a végén elismerik erőfeszítéseiket. A család eddig 300 millió dollárt fektetett be a patagóniai projektbe és 450 ezer hektárnyi területet birtokolnak Argentínában, 200 ezer hektárt pedig Chilében. Ezen túl11 olyan pontot jelöltek ki, amelyeket a jövőben megvásárolnak és rendbe tesznek: újratelepítik a fákat, a növényzetet, visszahozzák a madár és állatvilágot. S hogy meddig csinálják ezt? Amíg az élet engedi – mondja Douglas Tompkins, miközben újabb növények ültetésével foglalkozik.