Még a legnehezebb pillanatokban is mosolyt csalnak a helyiek arcára és mára már olyannyira hozzátartoznak az esteledő városhoz, mint a narancssárga naplemente vagy a lágy esti szellő. Pedig mindössze 30 éve – ez egy város szokásvilágában igazán nem nagy idő – még egyetlen ilyen nagy madár sem élt ezen a vidéken.
Érkezésük és idetelepülésük egy Velencéből bevándorolt olasznak, Vittorio Pogginak köszönhető, aki úgy 30 éve talált egy sérült guacamayát, hazavitte és a felépüléséig ápolta. Beszélnek-e egymás között is ezek a madarak? Poggi szerint igen, mert amint megjött a hangja a nagy betegnek, két társát is odahívta. Aztán egyre többen jöttek. Ma Caracas keleti részén lévő házában 20, repülni nem tudó guacamayát ápol, a többiek pedig jönnek-mennek. Harmincra teszi a hozzá járó gyönyörű madaraknak – latin nevükön ara ararauna (sárga-kék változat), ara chloropterus (vörös és zöld színű) és ara macao (vörös, kék és piros) – a számát.
Sajátos kiabálásuk azonban mára annyira hangossá vált, hogy elért egészen a közösségi hálóig: “Guacamayas en Caracas” névvel megnyílt a facebook oldaluk is. Ez jelenleg 2500 olyan felhasználó állandó találkahelye, akiket egy dolog köt össze: az, hogy szeretik a guacamayá-kat.
A caracasi völgyben becslések szerint 280 körül van az állandó jelleggel ott élő színes papagájok száma – azokat persze nem számolják ide, akik nem jönnek le a városba, hanem ott maradnak a házakat körülölelő hatalmas hegyláncok között.
Nincsenek kevesen az olyan caracasiak , akiknek a mindennapjaihoz ugyanúgy hozzá tartozik a madarak etetése, mint a macskájuk vagy a kutyájuk ápolása. Vannak, akik a nap egy megadott órájában találkoznak a hozzájuk érkező szárnyasokkal, beszélgetnek velük, megetetik őket és megcsipkedtetik magukat a kedveskedő óriásokkal.
A madár pedig hűséges kísérője ,,gazdájának” – a kertkapuból figyeli, hogy mikor érkezik haza autóján, és már repül is az ablakba, ahol megkezdődik az etetés és a kölcsönös szeretgetés. Többen vallják, hogy magányuk oldásának fontos része a kedves madárfej, amely bekukkant az ablakon és beszól, ha nem hozzák a vacsoráját….
A madarak akár 90 centire is megnőnek és hatalmas szárnysuhogás kíséri rikácsoló ,,éneküket”. Hangjukkal felveszik a versenyt a motorosok zajával, és arra emlékeztetnek, hogy Caracas – mindenek után – természeti kincsekben egyedülállóan gazdag város. Ma már a venezuelai főváros az, ahol a világon a legtöbb papagájféle él – többek között guacamaya, loro, periquito -, szám szerint 13 fajtát tartanak itt nyilván. Belenőttek a városba és a városlakók szívébe, Poggi pedig azt mondja, megőrizte a fiatalságát velük. ,,Ha annyi emberrel lett volna dolgom, mint amennyi guacamayával, már rég belehaltam volna….”